:D

Sziasztok!

Végre vége lett minden fejfájást és fáradtságot okozó alkalomnak( húgom ballagása, amitől teljesen kikészültem, azt hiszem több ilyet nem akarok:S), így szép sorban jöhetnek az új fejezetek:) Legelőször Reménytelen szerelemre, mert ott tényleg nagyon régen volt friss, utána pedig jöhet a többi:) Valószínűleg a hosszú várakozási idő miatt sokan a régi olvasók közül elpártoltak tőlem, de remélem az a kevéske ember, aki megmaradt és az a néhány új, akik csatlakoztak ad valami visszajelzést arról, hogy jó - e az, amit csinálok. Akik eddig írtak, azoknak nagyon szépen köszönöm!!!

Puszi:)
Carly

UI: Que quowle - ból, már csak négy vagy hat fejezet lesz, így ha azzal végzek i több időm lesz a többire. Rengeteg új tervem van történetekre, sőt novellákra is:)

Minden Kedves Olvasómnak Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok!!!


Puszi:)
Carly

Sziasztok!

A friss ezen a héten elmarad, viszont jövőhét szombatra és vasárnapra meghozom az összes történetemből a következő fejezetet!

A mai bejegyzés nem is a fentiek miatt volt lényeges volt, hanem, hogy figyelmetekbe ajánljam Bea új történetét, melynek címe: Örökség /ha a címre kattintotok eljuthattok az oldalra, szerintem érdemes elolvasni/.

Puszi:)
Carly

13. fejezet : Én vagyok, de valahogy mégis más...

Sziasztok!

Megérkezett a friss!:) Remélem mindenkinek tetszeni fog, ebben a fejezetben néhány még függőben lévő kérdésre választ is kaptok:)
Jó olvasást!!!

Puszi:)
Carly



/Carly szemszöge/:

- Mi az a bevésődés? - kérdeztem Jake-et, miközben a mellkasán feküdtem. Hatalmas levegőt vett, ez amolyan tanácstalan sóhajnak hangzott. - Nem muszáj elmondanod, de tudod milyen vagyok, kicsit kíváncsi.

- Kicsit – kuncogott, mire sértődöttséget tettetve elhúzódtam tőle -, az nem kifejezés. - Nevetett még mindig, majd visszahúzott mellkasára. - A bevésődés nem más mint egy eltéphetetlen kötelék, ami akkor jön létre, mikor egy farkas megtalálja azt a személyt, aki kiegészíti őt, lelki társ forma, ha nagyon le akarom egyszerűsíteni.

- Értem, azt hiszem. Kérdezhetek még? - Néztem fel, mire bólintott. - Hogy működik a dolog? Te mikor vésődtél belém? Ezzel az elszakíthatatlan kötelékkel együtt jár a szerelem is? Amennyiben igen, mi van, ha bevésődsz egy lányba, aztán megtetszik egy másik? Mennyi idősnek kell lenned hozzá? - Soroltam fel az összes eszembe jutó kérdést.

- A dolog pontos működését senki sem tudja, ez csak úgy megtörténik. Emlékszel, mikor a parton találkoztunk? - Bólogattam hevesen. – Mint kiderült az sem volt véletlen, már akkor tudtam, mikor ott a szemedbe néztem, hogy megtaláltam a lenyomatom. A falkából már majdnem mindenki bevésődött, még Leah is, akinél kétséges volt. Mikor bevésődsz valakibe, akkor onnantól kezdve felesleges aggódni, hiszen, ha megpróbálnál egy másik nőre úgy tekinteni, mint egy nőre, akitől akarsz valamit, nem menne, ugyanis a kép teljesen szétesik. Olyan, mint mikor egy puzzle-t nézel, ha túl közel mész hozzá elhomályosodik és ezáltal a kép teljesen összekuszálódik. Mi farkasok egy életre választunk magunknak társat. - Amint ezt kimondta, egy egész szikla gördült le a szívemről.

- Hála az égnek, különben kénytelen lettem volna Molly kecses kis nyakát kitekerni. Folyton elkap a méreg, már attól is, hacsak rád néz, arról nem is beszélve, mikor beszélgettek vagy megérint.- Kezdtem el széttépni a párnámat, de Jake elvette tőlem.

- Na nyugi, az a szerencsétlen párna nem tehet semmiről.

- Tudom és bocsi, csak tényleg meg tudnám fojtani – nem néztem fel Jake-re, mert tudtam, hogy ez valószínűleg elborzasztja, hiszen nem ismerjük egymást olyan régóta, hogy ilyet érezhessek -, ez megijeszt ugye? Hidd el, én próbálok másként érezni, de egyszerűen nem tehetek róla... - Ujjait számra helyezte, hogy elhallgassak egy kicsit.

- Ijesztő? Dehogy, sőt inkább hízelgő számomra, hogy ilyen intenzív szerelemet érzel irántam. Természetesen az érzés kölcsönös, ugyanúgy, ahogy a féltékenység is. Mikor a húgom szülinapja volt és beszélgettél mindenkivel, irtó féltékeny voltam rájuk, pedig mindegyiküket jól ismerem és soha nem kezdenének ki veled. - Nyomott csókot számra. - Térjünk vissza az előzőekhez, ha jól emlékszem, volt még egy kérdésed, igaz? - Tényleg, teljesen ki is ment a fejemből. - A bevésődés nincs időhöz vagy korhoz kötve egyik nemnél sem. Emlékszel Quilre és a kislányra, aki vele volt a bulin? - Sűrűn bólogattam, mert aranyos páros voltak, soha nem láttam még olyan bátyót, aki ilyen szeretettel nézett volna a húgára. – Na, hát Claire nem más, mint Quil barátom bevésődése. - Eltoltam magam Jake-től, ő pedig, valószínűleg az arckifejezésem láttán felnevetett.

- Az a kislány, hiszen még alig van tizenkét éves. Nem néznek emiatt furcsán Quilre, és mit szólnak hozzá Claire szülei?

- Az egész, már nem most kezdődött, hanem tíz évvel ezelőtt. Quil egyik nap átment Emilyékhez és a két éves Claire ott volt, hiába is próbált volna bármit tenni ellene, a bevésődés megtörtént. Emily először nagyon mérges volt emiatt, ahogy Claire szülei is, és tiltották a kislánytól, de végül belátták, hogy felesleges minden erőfeszítés, hiszen ők összetartoznak.

- Értem. Te ugye belém vésődtél, és mióta ismerjük egymást sülve - főve együtt vagyunk. Ők ezt, hogy oldják meg? És Quilnek, nincsenek khm....szükségletei? - Nem igazán mertem Jake-re nézni, hiszen ez a téma nálunk egy ideje tabu volt.

- A futás sokat szokott segíteni, mikor úgy érezzük a vágyaink kezdenek felül kerekedni rajtunk, teszünk pár kört az erdőben. A barátom már Claire kiskora óta mellette van, először csak a bébiszittereként, aztán játszópajtásként, legjobb barátkánt, és végül, ha Claire is úgy akarja, megtalálhatja Quilben az igaz szerelemet is. A lenyomatainknak könnyebb dolga van, mint nekünk, mert míg számunka ő a legfontosabb, addig a bevésődésünknek van választási lehetősége. Lehet, ez egy nagy és hosszan tartó szerelem kezdete, de ha a lenyomat úgy dönt egy örök barátságé is. Abban biztos lehet, hogy a farkasa örök életre mellette marad.

Azt akartam kérdezni, hogy létezik olyan ember, aki nem a valódi és tiszta szerelemet választja, de a hangok hallatán, inkább mást kérdeztem. - Mi ez a csörömpölés? - Néztem Jacobra, majd elindultam a lépcsőn.

- Azt hiszem Cullenék, mégsem vették olyan könnyen anyukád beszólásait. - Ölelt át Jake, de láttam az arcán, hogy feszült, így semmi jóra sem számítottam.

/Carlisle szemszöge/:

- Fiam, kérlek, engedd el. Mivel én nem olvasok gondolatokban, fogalmam sincs, mi zaklathatott fel ennyire, de gondolj bele, megéri ezért elveszítened a lányod, mert egy meggondolatlan pillanatodban bántod azt, aki felnevelte? Tényleg úgy gondolod, mikor pár másodperc múlva megérkeznek Jake-kel, azt kellene látnia, ahogy éppen falhoz szorítod őt? - Tettem a kezem a vállára nyugtatólag. Szerencsére meglett a hatása, mert mielőtt az unokám és Jake ideértek volna, Edward elengedte az asszonyt, aki eszméletét vesztve földre rogyott. Esme vette fel az asszonyt, majd bevitte egy szomszédos szobába. - Köszönöm! - Üzentem gondolatban, mielőtt kiment volna Bellával együtt, valószínűleg egy kicsit lenyugodni.

- Jó estét! - köszönt ránk Carly – Am, az előbb csörömpölést hallottunk, valami baj van?

- Anyukád próbált felállni, de megbotlott és a fal mellé esett, miközben magával rántotta a polcot. - Mutattam a törmelék felé, ami a földön hevert.

Carly a földön lévő romhalmaz felé sétált, majd leguggolt és felvett egy törött képet. Ő volt rajta egy férfival – valószínűleg a nevelőapja lehet -, egy horgásztúrán készülhetett a kép a felszerelést elnézve. Ezen a képen látszik, az a férfi tényleg lányaként szereti az unokámat, amiért én borzasztó hálás vagyok neki.

Letette az asztalra a törött keretes képet, majd fogott egy seprűt és lapátot, hogy eltakarítsa, amit összetörtünk. Miközben ő a söpréssel volt elfoglalva, felvettem az asztalon lévő képet. Irigyeltem ezt a férfit, hiszen neki mindaz kijutott, ami nekünk nem adatott meg. Ott lehetett az első iskolanapjánál, megdicsérhette, ha jó jegyet hozott haza, elhalmozhatta szeretettel. - Szeretsz horgászni? - bukott ki belőlem a kérdés. Jake közben bement a szobába, hogy segítsen kedvesemnek.

- Igen. Apa tanított meg, hosszú évekig nem is érdekelte, aztán egyszer belekóstolt a dologba és teljesen elvarázsolta. Inkább ez, minthogy igyon vagy dohányozzon – nézett szomorúan a szoba felé, miközben a söprűre támaszkodott.

- Most merre van? - kérdeztem tovább.

Carly nagyot sóhajtott. - Dolgozik, egy gyárban robotol, hogy nekünk jobb legyen. Mikor végeztem az iskolával, arra gondoltam, én is elmegyek dolgozni, hogy neki ne kelljen annyit, de azt mondta, éljem az életen, hiszen csak egy van belőle. - Bölcs ember, és szerény, szívesen megismerném. - Mikor elballagtam hiányzott még némi pénz az utazásomhoz, erre ő az évek során összekuporgatott pénzét adta nekem. Tudom, hogy az anyám nem szeret, viszont apám mindennél jobban. Nem tudom meddig maradnak, de remélem addig mindenképpen, míg haza nem ér, már csak egy óra és itthon lesz. Tudja beteg, és nagyon féltem. - Komorodott el újra kis unokám. - Valami van a tüdejével, amihez én nagyon nem értek, de a dokik azt mondták, nem túl jók a kilátások, emiatt is akartam visszajönni.

- Én orvos vagyok, mint tudod, ha szeretnéd megvizsgálom, hátha az ember gyógyítók nem vettek valamit észre, és, mintha már megbeszéltünk volna, hogy tegezni fogsz mindannyiunkat. - Mosolyogtam rá biztatóan, amitől újra felvidult az arca.

- Ezt igazán nem kérhetem öntől – pillantott rám, majd elvörösödött -, tőled. Sajnálom, de fura megszoknom, hogy egy idősebb emberrel beszélek, a teste mégis fiatal.

- Semmi gond. Azt hiszem az lesz a legjobb, ha mi most visszamegyünk a szállodába, viszont ha nektek jó, akkor holnap mielőtt visszamennénk Forksba, megvizsgálnám édesapádat. Dolgozik holnap? Mert ha nem, akkor nyugodtan gyertek el a szállodához, ott mégis csak nyugodtabban meg tudjuk ejteni a dolgot. Jake valószínűleg egyébként is veled akar majd maradni, őt sem hagyhatjuk itt.

- Rendben, és nem dolgozik. Igyekszem, majd meggyőzni apámat, hogy még egy utolsó vizsgálatnak vesse alá magát, az én kedvemért.

- Akkor, én most el is köszönnék. Anyukád holnapra kialussza magát és semmi baja nem lesz. Édesapádat pedig üdvözlöm! - Szedtem össze minden családtagomat, legalábbis azokat, akik a közelben voltak Alice-éket, pedig majd felhívjuk, hogy elindultunk.

Ahogy vártam, Jake maradni akart, ami Edwardnak először nem tetszett, de végül némi gondolat csata után, nagy nehezen beleegyezett. Az autóknál már vártak a többiek. Emmett rögtön tudni akart mindent, majd miután Bella elmesélte neki, mi történt, felháborodva puffogott magában egészen a szállodáig.

Hajnal tájban Edward kopogtatott nálunk jobbján Bellával. - Apa, zavarhatunk titeket egy kicsit?

- Természetesen, gyertek be fiam, üljetek le. - Mutattam a kanapé fel.

- Rettenetesen sajnálom, hogy úgy kijöttem a sodromból, de az a nő... egyszerűen szörnyű. Fogalmam sincs, hogy képes szeretni a lányom egy ilyen gonosz nőszemélyt. A gondolataiból csak úgy fröcsögött a gyűlölet Nessie iránt. Tényleg egy szörnyszülöttnek tartja, de nem is ez verte ki nálam a biztosítékot, hanem az, mikor arra gondolt, a lányom belepiszkított az ő jól kigondolt tervébe azzal, hogy eljött Forksba.

- Kifejtenéd kérlek, mire gondolsz pontosan?

- Az a nő felkeresett egy férfit pár hónapja, és megállapodtak, ha a lányom elvégzi az iskolát jó pénzért eladja neki, hogy a pasas....utcalányt csináljon belőle. - Menyem csak bámult maga elé tehetetlenül. Az a nő sokkal kegyetlenebb, mint gondoltam.

Egészen reggelig tanakodtunk, hogy lehetne rájönnünk, ki vitte el a lányukat és adta ennek a szörnyetegnek. Arra jutottunk, hogy fogadunk egy magánnyomozót, derítsen ki mindent, erről a nőről és arról, hogy is került hozzá az unokám. Tíz óra tájban érkeztek meg vendégeink. Carly nevelőapja, fekete hajú, sötétbarna szemű férfi volt. Habozás nélkül kezet nyújtott mindannyiunknak, majd az Esmével közös szobámba kísértem, ahol elvégeztem pár vizsgálatot, majd átnéztem a többi orvostól kapott papírokat. Sajnos rosszabb dologra derült fény, mint gondoltam. Miközben Thomas a lányát próbálta rávenni az egyik szobában, hogy jöjjön vissza velünk, én tájékoztattam a többieket arról, amit találtam. - Végstádiumú tüdőrák, sajnos még csak nem is operálható. Kapja a kemoterápiát, de ez csak legyengíti az amúgy is megviselt szervezetét.

Felvetődött a kérdés, hogy mi legyen. Thomas nyomatékosan megkért, hogy a lánya előtt tartsam titokban, ő pedig megígéri mindent elkövet, hogy Carly velünk jöjjön. Azt hiszem, valahol mélyen sejtette, nem véletlenül bukkantunk fel a lánya életében, és próbálja jó kezekbe adni. Fogalmam sincs, hogy sikerült neki, de végül meggyőzte az unokámat, jöjjön vissza velünk, és amint van új fejlemény, felhívja, vagy bármikor meglátogathatja. Kötelességemnek éreztem felajánlani, hogy amennyiben úgy dönt, ellátogat hozzánk, álljuk minden költségét.

Elköszöntünk Thomastól, majd a repülőtér felé vettük ismét az irányt. Az út szerencsére mindenki számára zökkenőmentesen telt, viszont Edward árgus szemekkel figyelte lánya minden mozdulatát, ahogy Jake-ét is. Egy nap elteltével végre ismét az otthonunkban voltunk. Szeretek utazgatni, más országokat és szokásaikat megismerni, de a legjobb mégis itthon. Nagy szerencsénkre, Carly mindennapos vendég lett nálunk az elmúlt pár hétben, mióta visszajöttünk, ezért kezdtük egyre jobban megismerni, viszont még volt mit megtudnunk róla.

- Apa, akkor megyünk vadászni? Egyébként is beszélni szeretnék veled - kérdezte fiam, miközben én a kórházi kartonokat bújtam még mindig a nappaliban.

- Persze, egy pillanat és már mehetünk is. - Szedtem össze az összes papírt, majd felvittem őket a dolgozószobámba.

- Én is mehetek? - kérdezte Carly a számítógép mellől cincogó hangon. Edwarddal összenéztünk, de semmi akadályát nem láttuk annak, hogy velünk jöjjön, bár Jacobnak talán nem ártana szólni – fiam halk morgására lettem figyelmes, ahogy erre a névre gondoltam -, és most legalább tanulmányozhatnánk, hogyan is reagál Carly a vér látványára. Edward szerint a lánya erre még nincs kész, amiben én viszont már nem vagyok teljesen biztos.

- Rendben, szólunk Jacobnak, hogy jöjjön ő is velünk, mert egyedül nem tudnád velünk tartani a tempót. Így jó lesz? - Unokám hevesen bólogatott.

Miután Jake megérkezett, elindultunk a hegyek felé, egy kis élelem után keresve. Edward az egyik kedvenc szomjoltóját, a hegyi oroszlánt vette célba, míg én egy szarvast ejtettem el, majd kis időre Carlyt magára hagyva, elbújtunk egy szikla árnyékában és onnan figyeltük, mi is történik pontosan. Jake először tiltakozott a tanulmányozás ellen, de végül belátta, hogy mindez szükséges ahhoz, hogy megtudjuk visszatérhetnek-e kis unokám képességei.

/Carly szemszöge/:

Először durcás voltam, mert itt hagytak, de aztán rájöttem, ők most enni jöttek és nem azért, hogy rám vigyázzanak. Pár méterrel előttem feküdt egy állat, ha jól emlékszem ezt Carlisle terítette le. Egy pillanatra elgondolkoztam azon, hogy vajon milyen lehet a vére íze, de aztán gyorsan elhessegettem magamtól ezt a gondolatot. Én ember vagyok, nem vámpír, hogy nézne az ki, ha megkóstolnám ennek az állatnak a vérét? Tudom, hogy undorodnom kellett volna, mégis valahogy inkább vonzott a dolog. Egy-két csepptől még nem lehet semmi bajom, talán ha csak az ujjammal felszednék egy kis vért és azt nyalnám le, nem lenne nagy gond belőle.

Alaposan körülnéztem, mert nem akartam, hogy annak, amire most készülök, bárki szemtanúja legyen. Nem láttam senkit, ezért úgy döntöttem, megpróbálom, bajom nem lehet tőle, remélem, ha mégis, valószínűleg visszajönnek és megállítanak.

Szépen óvatosan belenyúltam a sebbe. Az állat teste még meleg volt, ahogy a vére is. Kihúztam az ujjaimat, majd elkezdtem lenyalni róla a rajta lévő vért, végül lenyeltem. Fura fémes íze volt, és mégis ismerős. Újra körbenéztem, majd lenyaltam az összes többi vért is a kezemről. Ahogy végigcsorgott a torkomon szinte égette, majd valami kellemes érzés kerített hatalmába és egyre többet akartam belőle. Jake hangja térített észhez. - Te meg mit csinálsz? - Azonnal a hátam mögé tettem a kezem, majd mosolyt tettetve válaszoltam.

- Én csak...hát semmit, téged vártalak. A többiek merre vannak? - kérdeztem, mert Edwardot és Carlisle-t nem láttam sehol.

- Ők már egy ideje visszamentek, én pedig egy medvével birkóztam egészen eddig, de mint láthatod, én nyertem. Na gyere, haza megyünk, mert lassan állva elalszol.- Szó, ami szó, tényleg nagyon fáradt voltam, így ellenállás nélkül egyeztem bele, hogy hazavigyen és végre a pihe-puha ágyamban alhassak újra.

Igazából, már a hazaúton elaludtam, így fogalmam sincs, miként kerültem az ágyba. Madár csicsergős reggelre ébredtem. Egy ideje a nap már nem sütött, most mégis előbújt, hogy bearanyozza a napunkat. Fitten, frissen ébredtem. Nem is emlékszem, mikor aludtam utoljára ilyen jól, úgy látszik, nagyon ki lehettem merülve, mert még az agyam is kikapcsolt teljesen. Oldalra pillantottam, de Jake nem volt sehol, biztos megint gyűlés volt a farkasoknál és járőröznie is kellett.

Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és, mint minden reggelemet, ezt is a fürdőben kezdtem, hogy egy kicsit ráncba szedjem magam. Megmostam az arcom, megfésültem és összefogtam a hajam. Ekkor lettem figyelmes egy furcsa dologra, a bőröm fénylett, halványan ugyan, de fénylett. Próbáltam lemosni, dörzsöltem, de nem jött le, ezért megijedtem. - Jake, gyere valami baj van velem! - kiabáltam el magam, és Jake egy perc múlva már a fürdőben állt mellettem, ledöbbent arccal.