2010. november 25., csütörtök

Hír a frissről:(

Sziasztok!

Ezt a bejegyzést, minden blogra felteszem. Tudom, hogy vannak akik már nagyon várják a frisst. Sajnos e hónap végén már nem kerül fel, és decemberben sem tudom pontosan mikorra tudom hozni. Az ihlet megvan mindhez, de magánügy miatt nem lesz lehetőségem megírni, amint lesz fejlemény közlöm. Ha esetleg mégis megtudom írni, azonnal felteszem.

Puszi:)
Carly

2010. november 17., szerda

Díj és még valami:)


Köszönöm a díjat Dórinak!!!

Öt dolog rólam:

1. Sokszor sikerül túl vállalnom magam, azután pedig rohanhatok a fejem után.

2. Mostanában Hősök őrült lettem(képes vagyok egy huzamban nyolc-tíz részt megnézni).

3. Egy kicsit csalódott voltam, mikor kiderült a BD-ban nem lesz Jacob szemszög.

4. Imádom Zachary Quinto-t (L)(L)(L) (szerintem iszonyatosan jó pasi).

5. Nagyon szeretem barátnőm, néha átok rossz gyerekeit.

Úgy döntöttem, hogy ezentúl nem ajánlom külön személyeket kiemelve, hanem az összes cserémnek küldöm. Felesleges kiemelni bárkit is, hiszen mindenki máshogy ír, szóval mindenkinek ajánlom ezt a díjat!!!

Még valami!!!

Sajnos nem tudom pontosan, ki melyik blogomat követi nyomon, ezért ide is kiírom ugyanúgy mint, ahogy a főblogomon is megtettem.
Létrehoztam egy új blogot, aminek semmi köze az Alkonyat világához.
A címe Reménytelen szerelem: Lillyről és az ő titokzatos levelezőtársáról szól.
Akinek van kedve nézzen be oda is. Szeretnélek megkérni titeket, ha arra jártok írjatok pár szót vagy sort, hogy tudjam érdekel-e egyáltalán valakit a sztori.
Puszi:)
Carly

UI:Friss egyelőre fogalmam sincs, mikorra várható, de amint van valami fejlemény rögtön megírom.

2010. november 9., kedd

5. fejezet: Sejtelmes hallgatás

Sziasztok! Sajnálom, hogy késtem az új fejezettel, de sok minden közbejött. A legfőbb okom az ihlet hiánya volt, viszont mint látjátok ez megoldódott:D Jó olvasást a fejezethez!!! Puszi:) Carly


Egy idegen helyen ébredtem. A kép nem is tisztult ki teljesen, de néhány lassú és elhúzódó pillantás után megállapítottam, hogy kórházban vagyok. Suttogást hallottam az ajtó felől, ezért odanéztem. Egyikük Jake volt, a másik, valami magas férfi fehér köpenyben, arra gondoltam, talán ő lehet az orvosom. Szólni akartam, de a hangom nem volt az igazi, csak valami nyöszörgés féle hagyta el a számat, majd újra elsötétült minden.

Álmomban, megint az erdőben jártam, ugyanúgy a falhoz szorított valami, amit nem tudtam másként azonosítani csak medveként, a farkas állt velünk szemben és morgott. Próbáltam minél jobban megfigyelni, mert a szemei ismerősek voltak valahonnan. A farkas támadó állást vett fel, majd rohanni kezdett felénk. Itt az álom véget ért, amit egyáltalán nem sajnáltam, mert nagyon féltem.

Kisebb zsibongásra keltem fel. Ahogy kinyitottam a szemem, mindenki ott állt körbevéve az ágyam.
Vicces volt, ahogy mindegyikük egyszerre kérdezte meg, hogy vagyok? Ezek után is kérdések hadával bombáztak, de nekem csak egy ember számított, Jake.

Senki másra nem volt most szükségem, csak és kizárólag rá. Végül megtaláltam, ott állt a tömegen kívül támasztva a falat, mintha az ki akarna dőlni. Először csak a földet bámulta, majd rám emelte tekintetét. Soha nem láttam még ilyen mérgesnek. Bejött a doktor, nem az volt, akit nemrég láttam. Ez a férfi alacsony volt, duci és kopasz. Mindenkit megkért, hogy menjen ki, mondván pihenésre van szükségem, egyedül Jacob maradt benn. Egy szót sem szólt, állt a falnak dőlve és nézett. Hosszú ideig bámultuk egymást, míg egyszer már nem bírtam tovább és kifakadtam.

- Sajnálom, tudom, hogy most nagyon mérges vagy rám, hiszen megígértem neked, egyedül nem megyek sehova. Kérlek, ne haragudj! Esküszöm neked, soha többé nem teszek ilyet, én csak kíváncsi voltam, mit titkolsz előlem ennyire - kezdtem el hatalmasakat gesztikulálva magyarázkodni. Jake még most sem szólt egy árva szót sem, csak fogta magát és kiment. Magamra hagyva, ezzel az irdatlan bűntudattal.

Azon sem csodálkoznék, ha többet nem jönne vissza. Hogy lehettem ennyire hülye? Olyan rohadt nehéz lett volna egyszer nem a magam feje után menni? Én, meg ez az idióta kíváncsi természetem.

Nemsokára biztos bejön majd Sarah, hogy közölje mégsem annyira jó ötlet ez a költözés dolog, én szépen visszamegyek a motelba, összepakolom a cuccaimat és hazamegyek. Jacob, aki eddig mindig velem volt, most utál. Annyira gyűlöl, hogy egy légtérben sem képes velem huzamosabb ideig megmaradni. Gratulálok Carly, ezt jól elintézted magadnak.

Felhúztam a térdem, majd fejemet ráhajtva kezdtem szipogni. Halk kopogásra lettem figyelmes, azt hittem, talán Jake jött vissza. - Szabad - mondtam, majd gyorsan megtöröltem könnyeimtől nedves arcomat.

Az ajtó kivágódott és Keemaya száguldozott be rajta őrült sebességgel, aztán az ágyamra ugorva megölelt. Tényleg csak most jut eszembe, ő sem volt bent a többiekkel. Keemaya mögött jöttek szülei is. Sarah, néhány szál virágot is hozott magával.

- Szia Carly! Jó, hogy fent vagy. Voltam már bent egyszer, de akkor még aludtál és nem tudtam odaadni, amit készítettem neked - nézett rám mosolyogva a kislány, majd előhúzott egy általa készített karkötőt az egyik kabátzsebéből. Gyönyörű volt, és a kedvenc színeimben pompázott. Zöld, kék és egy kis bordó.

- Ez gyönyörű, még soha életemben nem kaptam ilyen szép ajándékot, köszönöm - öleltem meg, majd odanyújtottam a kezem, hogy rá tudja kötni.

- A mi népünk úgy hiszi, ez a karkötő elriasztja a rossz szellemeket - mondtam Sarah, miközben vázába tette a virágokat. - Remélem nem gond, de elhoztuk az összes cuccodat a motelból.

- Én...azt hittem, hogy ezek után, majd azt mondjátok, inkább ne költözzek - kerekedtek el szemeim, amin Sarah és Billy jót derült.

- Honnan vetted, ezt a badarságot?

- Hát – pillantottam elvörösödve a takarómra –, csak Jake miatt. Azt hiszem, ő már nem igazán szeretné ezt.

- Költözöl és kész. Jake pedig, kis idő múlva szépen lenyugszik. Most, viszont indulnunk kell, mert a kisasszonynak holnap iskolába kell mennie - mosolygott lányára, aki erre bebújt mellém a takaró alá nem tetszését kimutatva ezzel.

- Menj csak, nemsokára úgyis hazamegyek, ott pedig játszunk, majd kifulladásig. - Amint, ezt kimondtam Keemaya felpattant az ágyról és már rohant is ki, de előtte még elkezdte felsorolni, mit fogunk először játszani.

Miután egyedül maradtam, nem sok kellett, hogy ismét elaludjak. Álmomban Jake-kel voltam. Kéz a kézben sétáltunk lent a parton, olyan intenzív volt az álom, hogy éreztem meleg ujjait az enyémek között. Aztán a part sötétségbe borult, és újra a sötét erdőben voltam, de most nem medve, hanem egy vörös szemű férfi szorított a fához. A szemei egyre éhesebben néztek rám, majd egy határozott mozdulattal elfordította a fejem és megharapott. Annyira megijedtem, hogy felriadtam. Meglepődtem, mert Jake újra a szobámban volt és ismét engem fürkészett. Már azon voltam, hogy ráordítok, miért néz ennyire, de a doktor érkezése belém fojtotta a szót.

- Jó reggelt, kisasszony! - Reggel, hiszen még csak most aludtam el és máris reggel lenne? - Örömmel közlöm, hogy hazamehet. Innentől kezdve nincs szüksége kórházi kezelésre, a zúzódásai maguktól meg fognak gyógyulni. Viszont szeretném, ha azért jövőhéten, valamikor bejönne egy ellenőrzésre - mondta, majd kiment. Felkeltem, hogy a mosdóba menjek. Végig éreztem magamon Jake figyelő pillantását, de még mindig nem szólt egy árva szót sem.

Mérgesen vágtam be magam után a mosdó ajtaját, odasétáltam, megnyitottam a hideg vizet és jó párszor megmostam az arcom. Megfordulva vettem csak észre, hogy a ruhám már oda van készítve. Fogalmam sem volt, ki tette oda, talán Sarah előre gondolkozott. Felöltöztem, majd kimentem. Míg én bent voltam, Jake összeszedte a cuccaimat és már menet készen is voltunk. Felém fordított néhány papírt, amiket alá kellett írnom, de mindezt még mindig hangtalanul tette. Kezdett nagyon felhúzni ezzel a „Ha nem csinálod, amit mondok, nem szólok hozzád" stílussal.

Öt percbe sem telt és már az autóban ültünk, természetesen síri csendben. Félúton eldöntöttem, hogyha így akar játszani, hát legyen. Nem fogok többet a bocsánatáért könyörögni, azért annyira nagy égbe kiáltó bűnt mégsem követtem el.
Az út nagyjából húsz-huszonöt percig tartott, aminek nagy részében én a tájjal voltam elfoglalva.
Beálltunk a kocsifelhajtóra. Jake kiszállt, majd átsétált hozzám, kinyitotta az ajtót és kisegített. Már éppen kezdtem örülni, hogy felhagy ezzel a gőggel, mikor a bejárati ajtó felé menet megragadta karom és az erdő felé húzott. Pontosan azon az ösvényen mentünk, ahol pár nappal ezelőtt én a kis kalandomra igyekeztem. Nagyon fájt, ahogy Jake húzott maga után, próbáltam lefejteni ujjait a karomról, de olyannyira erősen szorított, hogy bármit is csináltam, nem engedett.

Kis idő múlva megérkeztünk ahhoz a helyhez, ahol a medve vagy bármi is volt az, néhány napja megtámadott. Kicsit sem udvariaskodva, Jake a fához állított, majd pár méterrel arrébb ment. Hirtelen elkezdett remegni, azt hittem valami rohama van, viszont mikor elkezdte levenni a ruháit végképp nem értettem semmit. Mikor az alsónadrágjához ért, azonnal a földre pillantottam, ám újra felnézve már nem Jake állt ott, hanem egy hatalmas farkas. A farkas ismerős volt, ennek ellenére a lábaim automatikusan remegni kezdtek. Futnom kellett volna, de mindenem megmerevedett, egyszerűen mozdulni sem tudtam. Egy kisebb pánik kapott el, mikor a farkas megindult felém. Összeszorítottam a szemeimet és elfordítottam a fejem, hátha felébredek ebből a rémálomból. - Ne bánts, ne bánts, kérlek, ne bánts. - Összerezzentem, mikor megéreztem valami puhát a kezemnél.

Összeszedve minden bátorságom, kinyitottam a szemem és ránéztem a farkasra. Ő óvatosan megbökte a kézfejemet, jelezve ezzel, hogy simogassam meg. Minden erőmet elővéve, felemeltem kezem és lassan elkezdtem simogatni a feje búbját. Kicsit felengedtem, mikor láttam jól esik neki, amit csinálok. Már éppen kezdtem belejönni, mikor gondolt egyet elrohant az egyik fa mögé és a következő pillanatban újra Jacob jött velem szembe.

- Tudtam, tudtam – mutattam rá vádlóan -, hogy valami nagyobb dolog is van itt, amiről nem beszélsz. - Olyan közel jött hozzám, hogy meztelen felsőtestével teljesen a fához préselt.

- Most már tudod a titkomat. Nem akartam parancsolgatni neked, csak féltettelek, vagyis még most is nagyon féltelek. Soha nem bántanálak, de azt sem akarom, hogy bárki rosszat tegyen veled - nyúlt állam alá, hogy egyenesen a szemébe nézhessek. - Gyere, látom fáradt vagy és túl sok volt az információ mára, hazamegyünk. - A karjaiban vitt vissza a házhoz, mert tényleg elég fáradt voltam.

- Rendben, de még tudni akarok pár dolgot - motyogtam a nyakába.

Ahogy visszaértünk, Jacob azonnal a szobámba, illetve a szobájába vitt, hogy pihenhessek egy kicsit. Letett az ágyra, majd sarkon fordult és elindult kifelé.

- Itt...itt maradnál velem? - néztem rá elvörösödve, amint kimondtam szidtam is magam, mert lehet félre értette a dolgot. - Mármint úgy értettem, hogy aludni, itt maradnál velem?

Egy olyan vigyor ült ki az arcára, ami majdnem körbeérte a fejét. Arrébb csúsztam, hogy mellém tudjon feküdni. Szánt szándékkal úgy feküdtem a mellkasára, hogy halljam szívverését, ez a dallam számomra, mindennél többet ér. Úgy gondoltam, eleget vártam a kérdések feltevésével.

- Milyen érzés tudod, mikor... - kezdtem el gesztikulálni a kezemmel.

- Arra gondolsz, mikor átváltozom? - mosolygott és nyomott egy puszit a fejem búbjára.

- Az egész úgy kezdődik, hogy a bőröd forró lesz, aztán elkezdesz remegni és utána jön egy robbanás - kezdte el magyarázni, de én valahogy nem erre voltam kíváncsi.

- Ezt értem, de engem, inkább a lelki oldala érdekelne - próbáltam kihúzni belőle még többet erről a témáról.

- Őszintén szólva, ezen még soha nem gondolkodtam. Mindig, olyan gyorsan történik, hogy nincs is időm ezen merengeni.

- És, te? Sokszor látlak magad elé bámulva, olyankor mintha egy másik világban lennél. Mi történt veled, ami miatt ennyire magadba zuhantál ilyen fiatalon? - tette fel azt a kérdést, amitől a legjobban rettegtem. Most vagy az lesz, hogy hallgatok, és így megkockáztatom, ő sem árul el többet magáról vagy megnyílok és csak reménykedem, soha nem használja fel ellenem, semmilyen formában.

- Ha nem akarod, nem muszáj - nézett rám megértően, és ebben a pillanatban eldöntöttem elárulok magamról néhány dolgot.

- Legyen, kérdezz és én majd válaszolok. - Egész életemben, soha nem bíztam senkiben, azt hiszem ideje lesz elkezdenem.

- Azt mondtad, hogy van két testvéred, de a szüleidről, eddig egy szót sem szóltál. Mit lehet róluk tudni?

- Hát, az apukámat imádom. Mindig ott voltam nekem, ha valami gondom, bajom volt. Nagyon sokat dolgozott értünk. Nem csinált mást, csak melózott, aztán mikor ott végzett, rohant haza, hogy velünk legyen.

- Oké, értem és anyukáddal, milyen a viszonyod? - Ez a kérdés volt az, amitől a legjobban féltem.

- Ő... - majdnem elsírtam magam a feltörő emlékek miatt, de uralkodtam magamon – alkoholista és mindig elitta a pénzünk, aztán egész hónapban azon gondolkozhatott apum, hogy éljük túl az egészet. Néha, mikor anyum túlságosan sokat ivott, kiabált és olykor kaptunk egy-két pofont is. - Jake, felült és láttam, hogy remeg, én is felegyenesedtem, majd félve ugyan, de végig simítottam karján. Először elhúzódott, aztán mikor látta, nem adom fel, engedett. Nem tudom, hogy a simogatás miatt vagy már kontrollálta magát, de a remegés abbamaradt.

Visszafeküdtünk és hallgattunk. Nem kellettek kérdések, csak egymás közelségére volt szükségünk. Nem telt bele sok időbe, és máris aludtam. A ritmusos dallamra és közelségére, könnyű volt elaludni. Ezen az éjszakán nem volt álom, se rossz, se jó. Végre igazán kipihentem magam, erre már egy ideje nem volt lehetőségem.

Mikor felébredtem, a falon megláttam a felkelő nap első narancsszínű sugarait. Jake-re néztem, ő pedig rám. Késztetést éreztem, ezért gondolkodás nélkül ki is mondtam, ami először az eszembe jutott.

- Szeretlek! - Aztán észben is kaptam, hogy valószínűleg ezt elkapkodtam, hiszen a férfiak nem szeretik, ha a nő ilyen nyíltan tudtukra adja a dolgot. - Vagyis, én nem úgy értettem – kezdtem el hátrálni az ágyon -, hanem, hogy... - ezt már nem tudtam befejezni, mert időközben elfogyott alólam a rekamié.

- Jézusom, jól vagy? - kérdezte Jake, hangos nevetéstől fuldokolva.

Azt akartam mondani, „Aúú”, de csak egy "Aha" jött ki a számon. Jake még mindig nevetve, ugyan, de felsegített. - Mi, ilyen rohadt vicces, hogy már vörösödsz a röhögéstől? - kezdtem el durcáskodni, mert rosszul esett, ahogy reagált.

- Semmi, ne haragudj. Olyan édes voltál, ahogy elkezdtél magyarázkodni, de bevallom őszintén ez az esés sem volt semmi - mosolygott még mindig, miközben átkarolta a derekam és magához húzott, hogy egy szenvedélyes csókban forrjanak össze ajkaink. A mérgem, azon nyomban elszállt és nem koncentráltam másra csak és kizárólag Jake-re. - Én is szeretlek, mióta csak megláttalak - suttogta, két csók között.

Kopogás zavart meg minket, majd Sarah suhant be az ajtón könnyes szemekkel. - Fiam, kérlek, segíts, a húgodnak rohama van, be kell vinnünk a kórházba.