1.fejezet: Visszatérés egy ismerős helyre

Sziasztok!

Íme a történet első fejezetet, remélem elnyeri majd a tetszéseteket:)
Szeretnék kérni tőletek visszajelzést, hogy tudjam jó, amit csinálok vagy sem.
A chat-et később teszem fel, addig is a feji végére jelezzétek, ha szeretnétek valamit.
Jó olvasást!!!!

Puszi:)
Carly



Mikor kicsi voltam, álmomban folyton egy gyönyörű tengerparton sétáltam. Velem volt egy magas rézbőrű fiú is. Emlékszem, álmomban fekete vállig érő haja volt, de az arcát sajnos elfelejtettem, pedig nem egyszer álmodtam erről a helyről. De nemsokára ezek a gyönyörű álmok elmúltak. Aztán, mikor kilencedikes voltam Amerikáról tanultunk, azon belül is Washington államról. A térképet nézegetve megakadt a szemem egy La Push nevű indián rezervátumon, ami ismerős volt. Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy amint letettem az érettségit, elutazom oda. Így ez lett a nagy álmom. Ez négy évvel ezelőtt történt. Az érettségim megvan, ajándékként mindenkitől hozzájárulást kértem annak érdekében, hogy eljussak az álmaimban látott csodálatos helyre.

Most itt vagyok, ülök La Push gyönyörű tengerpartján, és a naplementét nézem. A tájban gyönyörködtem, és a gondolataimmal voltam elfoglalva. Miközben zenét hallgattam, megláttam a parton néhány fiút és lányt. Jól szórakoztak, nevetgéltek. A vízbe ugráltak és ugratták egymást, mint a gyerekek, bár az is igaz, hogy a legidősebb sem lehetett több huszonötnél. Már éppen összeszedtem a cuccaimat, mikor valaki mellém telepedett a fatörzsre, amin ültem. Én hosszú ujjú pólót viseltem, de rajta nem volt más, csak póló, nadrág és ráadásul mezitláb volt. Vállig érő, fekete haja volt, mint álmomban a fiúnak, akivel sétáltam és rettentően izmos felsőteste, ami már magában is igen látvány hívogató volt. De a legszebb nem más volt rajta, mint a gyönyörű barna szemei, majdnem el is vesztem bennük, mikor megszólalt.

- Szia! Még nem láttalak erre, először vagy itt? Talán Forksban élsz? Egyébként Jake-nek hívnak - nyújtotta oda a kezét, amit én egy mosoly kíséretében készségesen elfogadtam.

- Szia! Az én nevem – itt elgondolkodtam, hogy az igazi nevem mondjam meg vagy inkább azt, ahogy mindenki hív, de a végén az utóbbi mellett döntöttem – Carly és igen most vagyok először Forksban és La Push-ban is. Gyönyörű ez a hely, de nem élek Forksban csak látogatóba jöttem. Ha jól sejtem, te itt élsz, ugye? - egy szikrázó mosolyt és egy bólintást kaptam válaszként. - Viszont, ha nem haragszol most már indulnom kellene, mert gyalog még elég sok idő, hogy visszaérjek Forksba.

- Te gyalog jöttél Forksból, egészen idáig? - lepődött meg az indián fiú.

- Persze. Autóm nincsen, a buszt pedig nem volt kedvem megnézni hogy jár, így maradt a gyaloglás. Most már tényleg mennem kéne, mert kezd sötétedni. Nem félek a sötétben, de ismeretlen helyen nem szeretek egyedül mászkálni, főleg az út mellett nem.

- Ha nem vagyok vele nagyon tolakodó, akkor szívesen elvinnélek Forksba. Nyugi nem vagyok szatír meg semmi ilyesmi - tartotta fel a kezeit. Egy kicsit elgondolkodtam az ajánlaton, majd beleegyeztem. Nagy bajom nem lehet abból, ha elvisz a motelbe, ahol jelenleg lakom, így bólintottam, hogy benne vagyok.

Odasétáltunk az autójához, amin meglepődtem, mert egy újabb típusú terepjáró volt, amit ki sem néztem volna ebből a fiatal srácból. Bár nekem mindig azt tanították ne a külsejükről ítéljem meg az embereket. Nagyon kedvesen kinyitotta nekem az ajtót és besegített az anyósülésre, aztán ő is beült a volán mögé, majd elindultunk Forks felé.

Útközben beszélgettünk a családjainkról, mint megtudtam egy helyes kis házban élnek a parthoz közel az édesapjával, édesanyjával és a kishúgával, Keemayával. Magamról pedig elmondtam, hogy Európa egyik kis országából jövök, van egy bátyám és egy húgom. Aztán arról is szó esett, hogy még anno, kiskoromban álmaimban láttam egy ehhez hasonló helyet, ami ugyanilyen gyönyörű volt.

Nem kellett sok idő, hogy odaérjünk a motelhez. Jake nagyon udvariasan kinyitotta nekem az ajtót és kisegített az autóból. Ez a fajta udvariasság elég szokatlan volt számomra, mert ahonnan én jövök ez nem divat. Nagyon szépen megköszöntem a segítséget, majd elbúcsúztam, de mielőtt bementem volna Jake megállított.

- Ha van hozzá kedved, holnap szívesen körbevezetlek Forksban és La Push-ban is. Igaz, hogy nem nagy az egész, de sok látnivaló van mindkét helyen – mondta félve, de mégis olyan aranyos volt, ahogy elvörösödött. A szám szélébe harapva nem volt más választásom, mint beleegyezni.

- Rendben, akkor találkozunk holnap – néztem rá érdeklődve – Legyen mondjuk délelőtt tíz, ha neked is jó - Kaptam egy bólintást, a mai nap folyamán már másodszorra ettől a rendkívül udvarias és aranyos fiútól. Elköszöntünk egymástól, ő elhajtott a terepjárójával én pedig felmentem a szobába, amit kivettem magamnak pár hétre.

Lezuhanyoztam, bekrémeztem magam, mert eléggé fehér bőrű vagyok, megfésültem barnásvörös hajam, majd megmostam a fogam. Befeküdtem az ideiglenes ágyamba és lekapcsoltam a villanyt. Sokáig nem tudtam elaludni, mert folyton Jake gyönyörű barna szemeit láttam magam előtt és édes mosolyát. De volt valami, ami nem hagyott nyugodni. Tudtam, hogy valahonnan ismerem, soha nem találkoztam még vele, de akkor is tudtam a szívem mélyén, hogy ismerem. Mintha vonzott volna magához.
Mivel csak sokára tudtam elaludni, így a reggel sajnos hamarabb eljött, mint gondoltam és nem tett túl jót, mert nem teljesen tisztult ki a fejem ébredés után. Nagy nehezen bevánszorogtam a fürdőszobába, megmostam az arcom, kifésültem az éjszaka összekócolódott tincseimet, megreggeliztem, majd fogat mostam. Még ekkor sem voltam teljesen tiszta agyilag, mert miután felöltöztem, ami nem állt másból mint egy nadrágból, pólóból, pulcsiból és zokniból, majdnem a nyuszis papucsomba mentem le Jake elé, de szerencsére még idejében észbe kaptam, így gyorsan felkaptam a tornacipőmet.

Mire leértem, Jake már ott várt az autóját támasztva és azzal a széles mosollyal az arcán, amivel tegnap este elváltunk egymástól. Ismét besegített az autóba és már kezdtem hozzászokni a dologhoz. Megtudtam, hogy a közelben van az Olympic Nemzeti Park és megígértettem Jake-kel, hogy amíg Forksban tartózkodom, elmegyünk oda is. Ezen kívül van még itt egy-két bányamúzeum, és kirándulni is lehet a Hoh esőerdőben. Még azt is megtudtam, hogy szeretnek az itteniek horgászni és van egy fafeldolgozó is. Miután Forksban mindennel végeztünk átautóztunk La Push-ba. Jake megmutatta nekem a rezervátumban található iskolát és végigautóztunk a parton, majd végigsétáltunk a főúton. Ahogy visszaértünk az autóhoz megkordult a gyomrom, amitől én rák vörös lettem, Jake pedig csak mosolygott egyet.

- Mivel úgyis éhesnek tűnsz, mi lenne ha elmennénk vacsorázni? Arra gondoltam elvinnélek hozzánk és bemutatnálak a szüleimnek - Jake ismét besegített a kocsiba, de a kérdése hallatára nem beültem, hanem inkább be esetem az autóba.

- Öhm... biztos vagy benne? Mármint pont engem akarsz bemutatni a szüleidnek? És nem is vagyok úgy öltözve. Ha tudom, hogy mire készülsz, valami szebbet veszek fel - próbáltam kitalálni valamit, hátha Jake meggondolja magát, de nem úgy nézett ki, mint akit meglehetne győzni róla.

- Nyugi, jó lesz és csodásan nézel ki – mutatott és nézett végig rajtam, amivel csak azt érte el, hogy még jobban zavarba jöttem.

- Legyen, mert ahogy elnézem, meggyőzni úgysem tudlak, hogy halasszuk máskorra - azzal a mai napon megkaptam az ezredik édes mosolyt, így már nem is voltam annyira a dolog ellen.

Bevágódott mellém az autóba, majd elindultunk a házuk felé, amint megláttam meglepődtem mert egy egyszerű kis házikót képzeltem, ezzel szemben egy emeletes házzal találtam szembe magam, amiről látszott, hogy sokat dolgozott vele a gazdája. Remegő lábakkal szálltam ki az autóból, mert fogalmam sem volt mire számíthatok. Az ajtó egyszer csak kinyílt és egy tíz éves forma kislány futott velünk szembe, majd Jake nyakába ugrott. Olyan aranyosak voltak, ahogy a nagy testvér felkapta a kishúgát és csikizi kezdte. Annyira jó volt hallani a tesója hangos kacaját, majd miután letette, a kislány rám nézett és a bátyához fordult.

- Ő ki? - suttogta a fülébe.

- Tudod, ő az a lány, akiről tegnap meséltem neked, Carly.

- Tényleg? - kerekedtek el Keemaya szemei. - Sokkal szebb, mint amilyennek leírtad. Ugye játszhatok, majd vele, meg felvihetem a szobámba megmutatni neki a babáimat? Légyszi, légyszi, légyszi! - Olyan aranyosan kérlelte a bátyát, hogy mosolyognom kellett.

- Ezt nem tőlem kell megkérdezned, hanem tőle – nézett rám mosolyogva Jake. Az indián fiú szikrázó mosolya nélkül is beleegyeztem volna, mert ezt a kislányt nem lehet nem szeretni. Kézen ragadott és a ház felé húzott.

A bejárati ajtó előtt megtorpantam, de Jake rögtön a hátam mögött termett és beterelt a házba. Ahogy megpillantottam az anyukáját, már értettem, kitől örökölte szikrázó mosolyát. Gyönyörű nő barna, derékig érő hajjal, gyönyörű bronz barna bőrrel. Keemaya pont, ilyen volt csak kicsiben. Két puszival üdvözölt, amin megint csak meglepődtem. Az én családomban a puszik nem megszokott dolgok voltak, így soha nem is kaptam belőle túl sokat. A következő pillanatban nagyon meglepődtem, mert a konyhából egy kerekes székes férfi gurult ki, akiben Jake apukáját sejtettem. Azonnal kezet nyújtottam neki, amit ő szívélyesen elfogadott, de úgy nézett rám mint, aki szellemet lát.