2.fejezet: Ismeretlen! Ismerős?

/Billy szemszöge/:

- Ez...ez egyszerűen nem lehet! - Mikor kigurultam és megláttam azt a lányt, akiről az egyetlen fiam tegnap este annyit mesélt, arra gondoltam csak viccel. De itt áll előttem és már nem kislány. Egy gyönyörű szép felnőtt nővé érett, aki nagyon hasonlít külsőre az édesanyjára.

A bőre fehér, nem annyira, mint neki, de fehér. A szemei olyanok, mint mikor kicsi volt, mogyoróbarnák. Testalkata vékony, ebben is az anyjára ütött. Az öltözködése nem olyan, mint a mai lányoknak, sokkal inkább visszafogott.


- Örülök, hogy megismerhetem, Mr. Black. A nevem Carly Smith - kezet nyújtottam neki, ő szívélyesen el is fogadta egy mosoly kíséretében, amit azonnal viszonoztam.

- Meghívtuk szegény kislányt, de annyi sincs bennünk, hogy hellyel kínáljuk? - kérdezte drága nejem. Míg a többiek átsétáltak a nappaliban lévő kanapéhoz, addigra én is átgurultam. Jó pár éve történt a balesetem, de azóta már sikerült beletörődnöm abba, hogy deréktől lefelé lebénultam.


- Hozhatok valami innivalót? - pattant fel feleségem a fotelből. - Mit adhatok? Ásványvizet, limonádét vagy valami szénsavas üdítőt?

- Oh, igen köszönöm szépen. Egy pohár limonádét elfogadnék, Mrs. Black - Illemtudó. Ebben is hasonlít a szüleire.

- Kérlek, hívj nyugodtan Sarah-nak - legyintett nejem. Ő soha nem foglalkozott a korával. Mindig mindenkitől azt kérte, tegezze.

Olyan jó látni a fiam, mióta tegnap este hazajött, teljesen más. Sokkal boldogabb, de nem volt ez mindig így. Pár éve szerelmes volt egy lányba. De a lány mást választott, amit csak nagy nehezen tudott kiheverni. Aztán pár hónap múlva újra megtalálta a szerelem, viszont akkor már az igazi és visszavonhatatlan. Ezután egy évig szinte alig láttuk, mert minden percét szerelmével töltötte. Akkor azt hittem, ennél boldogabb már nem lehet. Majd egy nap, mikor végre hazatalált egy lelkileg összetört ember állt előttem.

Arra is nehezen vettük rá hetekig, hogy egyáltalán egyen valamit. Arról nem is beszélve, hogy mindent félredobva hónapokig a szobájából és a házból sem lépett ki. A házban a leghosszabb út, amit hajlandó volt megtenni a fürdőszobájáig vezetett, bár azt is csak pár naponta. Egy nap a falkavezér, Sam látogatást tett nálunk és leült beszélni Jake-kel. Illetve ordibálni, ami először nem hatott semmit, de egy kis idő múlva fiam is belátta, hogy ez így nem mehet tovább. Valamit tennie kellett, hogy megtalálja élete szerelmét. Így segített a lány szüleinek a keresésben, amiben sajnos soha nem jártak sikerrel. Szülei egy idő után, miután már semmi esélyét nem látták annak, hogy gyermekük előkerüljön, elköltöztek. Ettől függetlenül hetente egyszer mindig beszélnek Jake-kel telefonon. Évekig nem láttam Jacob szemében mást csak az ürességet. De mikor tegnap este hazajött és a szemébe néztem, láttam mennyire izgatott, hogy újra ég benne a régi tűz.

- Anya, anya, mikor vihetem fel Carlyt a szobámba, hogy megmutassam neki a babáimat? - szakított ki gondolataimból Keemaya hangja. Ő egy angyal. Soha nem gondoltuk volna, hogy Jake mellett lesz egy kislányunk is. Nem vagyunk fiatalok, de ez nem gátolt meg minket abban, hogy még egy gyermeket bevállaljunk. Az orvos folyton arról beszélt, hogy szerinte nem lenne jó ötlet a mi korunkban még egy gyermeket vállalni, de mi indiánok vagyunk, ezért bármi csoda adódik az életünkben, azt örömmel fogadjuk.

- Kincsem, előbb megvacsorázunk, utána, ha Carly úgy dönt, megnézi a babáidat, nyugodtan felmehet. Rendben? - mosolygott Sarah kislányunkra, aki mint mindig, ma is nagyon izgága volt.

- Anya, anya, és az, mikor lesz? - kérdezte csillogó szemekkel újra kislányom, amit én csak megmosolyogtam.

- Öt perc és mehetünk vacsorázni - jelentette ki kedvesem, miután megnézte, hogy áll az étel.

Mindannyian átmentünk az ebédlőbe, elfoglalva jól megszokott helyünket. Egyedül Carly lógott ki a sorból. De Jake gyorsan megtalálta a lány helyét, maga mellett. Sarah kihozta az előételt, ami egy isteni leves volt. Még az elején eldöntöttem, mikor megláttam Carlyt, hogy a vacsora alatt fogom kifaggatni az életéről.

- Carly, megkérdezhetem honnan jöttél és miért pont La Push-t szemelted ki úti célul? - kezdtem el kérdezősködni. De azt láttam rajta, nem zavarja a kérdés.

- Európából jöttem. Egyszer, valamelyik órán Washingtonról tanultunk és akkor fedeztem fel La Push-t. A képeket látva, nagyon ismerős volt. Úgy éreztem, mintha jártam volna már itt. Ekkor döntöttem el, hogy ha törik, ha szakad, de el kell jönnöm ide. - Rendben, szóval makacsságra olyan, mint az apja, ezt jó tudni.

- És a szüleid, mit szóltak a dologhoz? Vannak testvéreid? - folytattam tovább a kérdezést, miközben Sarah kihozta a főételt.

- Igen, vannak testvéreim, egy bátyám és egy húgom. A szüleimet, pedig nem igazán izgatta a dolog, illetve inkább csak anyámat nem. - Lett feszült a hangulat, majd Carlyra pillantottam, aki lehajtott fejjel nézte az abroszt.

/Carly szemszöge/:

A családomról nem szerettem beszélni, mert édesanyám alkoholista volt és egyfolytában rajtam csattant, ha veszekedett apámmal. Folyton azt mondogatta, ha előröl kezdhetné, biztos nem hozna a világra. Sokszor gondolkoztam azon, miért nem szeret sőt, meg is kérdeztem tőle, de a választ soha nem kaptam meg. A testvéreimmel sem volt felhőtlen a kapcsolatom, mert a kivételezés nálunk nem az én javamra történt. Egyedül édesapámmal volt jó a kapcsolatom, de anyám alkoholizmusa őt is tönkretette.

Végeztünk a vacsorával, majd Sarah főzött egy finom, citromos teát.

- Anya, anya megvacsoráztunk, most már felvihetem Carlyt a szobámba? - fordult édesanyjához Keemaya. Annyira irigyeltem őt amiatt, hogy a szülei így imádják és a nagydarab testvére is mennyire szereti.

Sarah rám nézett és a szemeivel kérdezte meg, hogy akarom vagy sem. Természetesen akartam, hiszem már most megszerettem Keemayát, válaszul ezért nem tettem mást, csak bólintottam. Keemaya karon ragadott és már mentünk is a szobája felé. Gyönyörű szép babarózsaszín kis kuckója volt. Középen egy baldachinos ágy helyezkedett el, a polcokon pedig valószínűleg, ezernél is több játék sorakozott egymás után. Egy külön sarokban ültek a babái, amiknek, mint megtudtam, külön nevük van. Azt is megmutatta, miket szokott a suli mellett csinálni. Kiderült, hogy az íróasztalán már kész vagy éppen készülő karkötők voltak és mindet egytől-egyig ez a pici lány csinálta. Megígértem neki, valamelyik nap lemegyünk a partra, csak mi ketten. Édes volt, ahogy felcsillantak szemei erre az ötletre és rögtön szaladt elmesélni a szüleinek. Mikor kifelé tartottam Keemaya szobájából az ajtóban szembe találkoztam Jake-kel, így együtt mentünk tovább a földszintre.

- Az ott, pedig az én szobám - mutatott egy ajtóra, ami mellett készültünk elhaladni. -, ha esetleg szeretnéd megnézni – mondta ezt egy olyan huncut mosoly kíséretében, amitől rögtön elvörösödtem.

- Hát, ha anyukád megengedi, akkor majd egyszer talán oda is bekukkantok – mondtam csipkelődve, majd elindultam le a nappali felé.

Mikor leértem a földszintre a Black család nagy része már a kanapán ült, vagyis Billy a tolószékében. Szörnyű volt így látni egy ilyen nagy és robusztus embert. Viszont a jó hír, ennek ellenére nem láttam jelét annak, hogy úgy fogná fel, mintha ez egy rossz dolog lenne. Inkább elfogadta, hogy így is lehet élni.

Mindenkitől elköszöntem, de megígértették velem, máskor is eljövök, ami csak természetes. Jake volt olyan rendes, és felajánlotta elvisz a motelbe, amit én nagyon szívesen elfogadtam.
Én majd' megfagytam, de Jake-en úgy látszott, nem fázik. Most is, mint mindig mikor láttam, csak egy szál póló volt rajta. Beültünk a terepjárójába és a motelig meg sem álltunk. Mikor megérkeztünk, kiszálltunk az autóból. Jake rendkívül figyelmesen felkísért a szobámig.

- Még egyszer köszönöm a finom vacs... - nem tudtam befejezni a mondatot, mert ahogy megfordultam, Jake megcsókolt. Olyan meleg és puha volt az ajka. Soha, senki nem csókolt meg még ilyen gyengéden, bár ami azt illeti, hódolóból sem akadt sok egész eddigi életemben.

Hirtelen szakítottam meg csókunkat, mert már nem bírtam levegő nélkül. Először folytatni akartam, de eszembe jutott, már nem sokáig leszek La Push-ban, és nem szeretném összetörni egy ilyen édes srác szívét. Furcsán nézett rám Jake, mikor megpróbált közeledni egy újabb csókért, és én eltoltam magamtól.

- Sajnálom, ezt nem szabad. Nagyon jó volt, meg minden, de nem akarok szorosabb kapcsolatot kialakítani veled. Nem sokára elmegyek és csak fájdalmat okoznék. Kérlek, engedj el! - Próbáltam szabadulni karjaitól a derekamon, mert éreztem, ennek így nem lesz jó vége.

Jake szorosan magához ölelt, majd úgy súgta a fülembe.

- Maradj velem! - Ezután belecsókolt a nyakamba, amitől egyből olvadozni kezdtem. - Holnap reggel érted jövök, átnézünk Port Angelesbe, mert van ott egy kis dolgom és utána együtt ebédelünk - engedett el. Először azt hittem, összecsuklik a lábam, de végül, valahogy sikerült megtalálnom az egyensúlyom és csak annyit sikerült kinyögnöm teljesen kábultan, „Rendben”.

Hallottam, ahogy Jake beindítja az autót és elhajt. Én még mindig ott álltam és csak nagy nehezen jutottam be a kis lakomba. Az ajtónak dőltem, úgy próbáltam levegőhöz jutni, mert hirtelen minden elhomályosult. - Miért van rám, ilyen hatással ez a srác? - Alig ismerem, mégis olyan, mintha már évek óta a szívemben élne, és holnap ismét találkozunk. - Felelőtlen vagyok, nagyon nem jó, amit most teszek. Ezt holnap mindenképpen meg kell vele beszélnem, tisztáznunk kell a dolgokat. - Sétáltam be a fürdőbe, hogy egy jó meleg fürdőt vegyek. Miután kiáztattam minden porcikámat, felvettem a pizsamámat és aludni mentem. De ezen az éjjelen sem jött álom a szememre.