4. fejezet: Féltés

Kinyitottam a szemem. Először homályosan láttam, de hamar kitisztult. Meglepődtem, mert egy teljesen más kép fogadott, mint amire vártam. Egy számomra idegen helyiségben voltam. Felültem az ágyban és alaposan körülnéztem. Végigpásztázva a szobát, rá kellett jönnöm, hogy egy fiú vagy, inkább már férfi szobájában ébredtem. Fáztam egy kicsit, ezért jól bebugyoláltam magam, mikor észrevettem, nem a tegnapi ruhám van rajtam. Egy világoskék férfi ingben feküdtem, valakinek az ágyában. Megrémültem és csak remélni tudtam, hogy ez a valaki nem más, mint Jacob. Aztán felötlött bennem az is, hogy ki adhatta rám ezt az inget. - Talán az megtörtént és nem is emlékszem semmire? - Annyi rémlett a múlt éjjel történtekből, hogy Jacobbal az autója hátsó ülésén... . Ha, csak erre gondoltam, máris belepirultam. Kopogás zavart meg a gondolkozásban. Jacob dugta be fejét az ajtón.

- Szia! Bejöhetek? - Vártam, hogy jöjjön a megszokott mosoly, de ez most elmaradt, végigmért és aggódás futott át az arcán. Bólintottam, engedélyt adva. - Hogy vagy? - kérdezte, miközben egy tálcával a kezében jött felém, majd ült le az ágyra. A tálcát gondosan elhelyezte törökülésben lévő lábamon. - Anya küldi, muszáj enned, három napja egyfolytában alszol. Már kezdtünk megijedni, hogy valami nagy baj lehet.

- Jól vagyok. Három napja? De hát, mi történt? Annyira emlékszem, hogy az autódban vagyunk aztán elhomályosodott a világ. Most pedig itt vagyok, valószínűleg a te szobádban, és fogalmam sincs kinek az ingje van rajtam - néztem rá félénken. - Mi....öhm, hát szóval – mutattam rá, majd magamra – meg... megtettük?

- Nyugodj meg, nem történt semmi olyan. Lehet, hogy néha nem látszik, de arra neveltek, tiszteljem a nőket. Nem szokásom kihasználni a lányokat, még akkor sem, ha nagy a kísértés - jelent meg az a huncut kis mosoly, amire egészen eddig vártam. - Egyébként ott este az autóban elájultál, amivel a frászt hoztad rám. Azonnal bevittelek a kórházba, ahol annyit mondtak, leesett a vérnyomásod. Bár, arra nem számítottam, hogy három napig ki leszel ütve emiatt.

- Ne haragudj, csak tudod nem igazán értem, hogyan is került rám ez az ing. Ezért is gondoltam talán, hogy tudod... - pillantottam elpirulva a sarok fel.

- Semmi gond. Igazából, mikor hazahoztalak anya öltöztetett át és tényleg az én szobámat kaptad meg. Ezzel a húzásoddal, engem addig a vendég szobában lévő rekamiéra száműztél, amin rettentő rossz aludni – ropogtatta ki a hátát -, de ez sem gond - mosolygott tovább -, jól elvoltam. Figyelj, a kórházban azt mondták, hogy egy ideig figyelni kéne, hátha megint elájulsz. Szóval arra gondoltam, amiben a szüleim is egyetértenek velem, hogy esetleg ideköltözhetnél erre a kis időre, míg haza nem mész. - Harapta meg ajka szélét, miközben ártatlanul pislogott rám.

- Szerintem ez nem igazán jó ötlet, mint már a múltkor is mondtam, nem szeretnék túl közel kerülni és megszeretni titeket. Abból egyrészt úgyis csak a baj lesz, másrészt iszonyatosan rossz lenne itt hagyni bármelyikőtöket - kezdtem volna felsorolni a már jól ismert érveket, de Jake arcára kiült egy kaján kis vigyor, ami nagyon bosszantott. - Mi van, mit vigyorogsz ennyire?

- A túl közel kerülést a múltkori kis akciód után, szerintem már nem kéne feszegetned - vigyorgott tovább pimaszul, mire bennem felderengett minden, azon az estén történtekből. Az arcom rögtön égni kezdett, amit Jacob még viccesnek is talált és a vigyorgásból egy eszméletlenül jó ízű nevetésbe kezdett. - A lelkivilágunkkal pedig, ne törődj. Szerintem a végén még maradni is akarsz majd. Akkor, mi legyen, ideköltözöl? - kérdezte egyre közelebb hajolva hozzám.

Éreztem forró leheletét az arcomon. - Am, rendben. - Még mindig nem értettem, miért van rám ilyen hatással, de ebben a percben nem is érdekelt, mert bármit megadtam volna, hogy csak egy kicsit gyorsabban közeledjen felém.

Mégis én szakítottam meg a közeledést, mikor meghallottam Keemaya hangját. - Anya, anya éljen belement. Akkor most már lemehetünk a partra? - Jake-kel azonnal elmosolyodtunk, annyira édes volt a kishúga. Látszik rajta, hogy nagyon szeret, bár még nem is ismer.

Jake telefonja megcsörrent, aki a készülék kijelzőjére pillantva azonnal felvette. Miközben ő beszélgetett, én belapátoltam a tálcán lévő összes ennivalót. Látszott rajtam, hogy már három napja nem ettem, csak úgy tömtem magamba az elém tálalt kaját. Jacob hirtelen nagyon ideges lett.

- Most mennem kell, de később még visszajövök. Ígérd meg nekem, hogy addig is vigyázol magadra és nélkülem ne mászkálj el sehova - nézett komolyan a szemembe - mivel a szám éppen tele volt, válaszolni nem tudtam csak bólogatni -, majd nyomott egy hatalmas puszit a homlokomra.

Mire végeztem a reggelivel, úgy néztem ki, mint aki négy hónapos terhes. Nagyot nyújtózkodtam, majd jól bebugyoláltam magam Jake takarójába, ami az évek alatt teljesen átvette az ő illatát. Hatalmasat szippantottam, aztán az álom újra elnyomott.

Motoszkálásra ébredtem, ezért felnéztem. - Jaj, ne haragudj kedveském. Jake mondta, hogy beleegyeztél a költözésbe. Ezért, míg nem hozzátok el minden cuccodat, kértem kölcsön Emilytől pár régebbi ruhát - mosolygott rám Sarah. - Ha van kedved, le is tusolhatsz. Egyik fiú sincs itthon és, ha gondolod, addig lefoglalom Keemayát is, mert már nagyon be van sózva.

- Köszönöm szépen, az tényleg nagyon jól esne - pillantottam magamra, és talán egy alapos hajmosás sem ártana.

- Rendben, a fürdőt a folyosó végén találod, amíg összeszeded magad, megyek teszek ki neked tiszta törölközőt. - Libbent ki kecsesen Jacob anyukája a szobából.

Nehezemre esett kikászálódni az ágyból, annyira jó meleg és Jake illat lengte be az egész ágyat és szobát. Húsz perc kellett ahhoz is, hogy egyáltalán kibújjak a takaró alól, de a végén csak sikerült. Szerencsére az ing elég nagy volt rám, ahhoz, hogy ha bárki mégis szembe jönne velem – ami, mint Sarah-tól megtudtam, lehetetlen -, ezen a kis távon nem látna az ég világon semmit belőlem.

Háromnegyedig engedtem a kádat forróvízzel. Próbaként belelógattam a lábujjam, hogy megnézzem biztos, ami biztos, nem túl forró-e. Nagyjából tíz perce áztathattam magam, mikor meghallottam Sarah hangját.

- Fiam, várj már, Carly éppen fürdik, szóval menj szépen és segíts inkább egy kicsit a húgodnak, mert, ha ő dobja fel azt a palacsintát, megint festhetünk ki újra. - Úgy sejtettem, hogy ez a beszélgetés már a fürdőajtó előtt zajlott. Nem hallottam választ, ezért arra gondoltam, Jake valószínűleg, mint máskor is ezerrel mosolyog, miközben az anyukája próbálja eltaszigálni a fürdőszobaajtó elől.

Az időérzékem nem mindig volt túl jó, de úgy saccoltam már vagy harminc perce áztatom magam. Úgy döntöttem ennyi mára éppen elég volt, így kiszálltam, megtörölköztem, majd körbe tekertem magamon egy másik törölközőt.
Kikukucskáltam az ajtón, majd mikor már biztosan meggyőződtem arról, biztonságban vagyok a kíváncsi szemek elől, rekord sebességgel száguldoztam ideiglenesen kijelölt szobám felé. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd az ágyhoz sétáltam és elkezdtem válogatni a kitett ruhák között.

Annyira belemerültem a válogatásba, hogy már csak egy kis kattanást hallottam. Felesleges volt hátra néznem, mert tudtam Jake áll a hátam mögött. Libabőrös lettem, mikor megéreztem forró leheletét a tarkómon. Akaratlanul is felnyögtem, mikor forró ajkaival végigszántott a nyakamon. Nem bírtam tovább, megfordultam és azonnal ajkai után kaptam. Nyelvünk heves táncba kezdett. Imádtam, mikor kiengedte a haját, azonnal beletúrtam. Szorosan magához ölelt, aztán a csók hirtelen megszakadt. Muszáj volt mindkettőnkben levegőhöz jutni, de nem telt el sok idő, már is folytattuk ott, ahol abbahagytuk. Hosszú idő telt el az újabb levegővételig, mindeközben a vágy csak tovább fokozódott bennem. Arra gondoltam, talán itt az idő, hogy megtapasztaljam a testi gyönyöröket, ezért a törölközőm szegélyéhez nyúltam, majd óvatosan kibogoztam a rátett csomót és vártam, hogy a földre hulljon.

Ám, ez nem történt meg. - Még nem állsz készen arra, szóval nem sietünk sehova. Nekem a csók is bőven elég, legalábbis egy ideig mindenképpen - nyomta homlokát a homlokomnak Jake, miközben szorosan fogta az éppen leesni készülő törölközőmet. - Soha, senki iránt nem éreztem még ilyet, ezért tudok várni, míg nem érzed azt biztosan, hogy itt az ideje.

Áldottam a szerencsémet Jacobbal, mert mindent alaposan átgondolva, még tényleg nem állok készen erre. - Már elengedheted a törölközőmet - hámoztam le ujjait a törölközőm szegélyéről, hogy újra összefoghassam. - Egyébként, miért jöttél? - néztem rá szégyenlősen.

- Öhm, mi? - kapott észhez, majd hátrált két lépést és megfordult, hogy felöltözhessek. - Ja, igen. Szóval, arra szeretnélek kérni, hogy egyedül ne mászkálj sehova, mert az itteni medvék veszélyesek. Sok az állattámadás mostanában erre felé. Naplemente után se nagyon mászkálj egyedül kint, nem akarom, hogy bármi bajod essen. Ha valahova el akarsz menni, csak szólj és azonnal a rendelkezésedre állok. - Sohasem szerettem, ha megmondják, mit tehetek és, mit nem. Bébiszitterre pedig nem volt szükségem.

Meghallgattam Jake-et és végül beleegyeztem, de amit ő nem tudott az az volt, hogy ezzel csak felpiszkálta a fantáziámat. Most már muszáj lesz megnéznem, mitől óv igazából ennyire Jacob, csak kell találnom egy kifogást, hogy kijussak a házból.

Átöltöztem, majd lementünk a nappaliba. Hogy ne csak folyton Jacobbal legyek, besegítettem Sarah-nak a főzésben. Jake az apjával diskurált valami nagyon fontosról. Néha elcsíptem pár szót, amiben a „turisták", „erdő” és a „támadás” szó szokatlanul sokszor szerepeltek. Kíváncsi voltam, az indián ételek elkészítésére, de csak testben voltam jelen, agyilag teljesen máshol jártam. Volt egy-két jó ötletem, de hamar elvetettem őket, mert Jacob árgus szemekkel figyelt mikor azt hitte nem látom és különben is túl átlátszónak tűntek, Jake kapásból kiszúrná, mire megy ki a játék. Mintha mindig tudná, min zakatol az agyam.

A legváratlanabb pillanatban talált rám a megoldás, Keemaya személyében. - Anya, anya akkor ma lemehetünk a partra Carlyval - nézett a kicsi lány esdeklően édesanyjára, ám Jake hamar lelombozta.

- Szerintem, ez nem a legjobb ötlet - támaszkodott Jake az ajtófélfának, mérgesen mégis aggódó tekintettel, majd összefonta mellkasa előtt a karjait. - Maradjatok itthon, kitalálunk néhány frankó játékot, hidd el, jól elleszünk - kacsintott húgára, majd lehajolt hozzá, de Keemaya szerencsémre elővette az aduászt, ami után Jake kénytelen volt belemenni, akár akarta, akár nem.

- Légyszi, légyszi – kezdett el szipogni - megígérted, hogy kimehetek vele a partra. - Úgy láttam jól halad, mert Jacob először nemet akart mondani, de amint meglátta kishúga lebiggyesztett száját és hatalmas krokodil könnyeit, nehéz szívvel ugyan, de belement.

- Rendben legyen, de akkor én is megyek veletek. Na, mit szólsz? Csak, mi hárman - mosolygott húgára ezer wattos mosolyával, de Keemaya nem hagyta magát, mert rögtön átváltott morcosba.

- Ez nem ér, amióta találkoztatok csak veled van, most én is akarok egy ilyen napot. Jacob tudod, mennyire szeretlek ugye? - váltott hirtelen mézes-mázosra, amivel azonnal levette lábáról a bátyát.

- Oké, de egy óránál tovább ne legyetek - emelte fel Keemayát és két hatalmas puszit nyomott az arcára.

Keemaya azonnal elrohant, hogy összeszedje mindazt, amit el szeretne hozni. Újra a főzésre koncentrálhattunk, a délutáni akadály elhárítása után – amit Keemayának köszönhettem – már zavartalanul figyelhettem Sarah tanácsait.

Mikor készen lettünk az ebéddel, összeültünk az asztalnál és jó ízűen elfogyasztottuk. Keemayát le sem lehetett lőni, annyira izgatott volt. Jacob és én magunkra vállaltuk a mosogatást, így addig is kettesben lehettünk. Megnyugtató volt a közelében lenni - bár az nem tetszett, hogy azt akarta ne menjek nélküle sehova, ez olyan volt, mintha kalickába zárna és abból nekem eddigi életem során, már elég volt -, vonzott magához, de ahogy megfigyeltem, ez visszafelé is működött, mintha egy láthatatlan kötelék fűzne össze minket. Bár csak nem régóta ismerem, úgy tűnik szerelmes lettem.- Várjunk csak, szerelem? Hiszen, tényleg alig ismerem, mi van ha teljesen félreismerem és nem az, akinek adja magát? - Az évek során sokszor égettem már meg magam ilyenekkel, de ez mégis más. Valami miatt Jake-ben feltétel nélkül megbízom. Lehet, hogy nem jól teszem, mégis megbízom. Még itt vagyok pár hétig, szóval, ha engedi, lesz időm kiismerni.

Hamar eljött az idő, hogy elinduljunk Keemayával. Jake folyton megesketett, hogy nem megyünk az erdő közelébe. Lelkiismeret furdalásom volt, hogy füllentek, de muszáj volt megtudnom, miről van szó.

Mindig, mikor a tengerhez jöttem, mióta itt vagyok, gyönyörű volt. La Push időjárásához képest nagyon jó az idő. Keemaya ki is nézett egy helyet, ahova leülhettünk, majd elmesélte, mi történt vele a suliban. Nagy megdöbbenésemre megtudtam azt is, hogy Keemayának van egy rejtett betegsége, amire csak nem régen találtak rá hosszú idő után az orvosok. Mint kiderült, emiatt sokat csúfolják az iskolában.

Sokat beszélgettünk és játszottunk is, de az egy óra hamar eltelt. Elindultunk visszafelé, útközben azonban összetalálkoztunk Embryvel. Keemaya előre sietett, mert megígérte az anyukájának, hogy gyorsan hazaér és segít neki a házimunkában. Beszélgettem pár szót Embryvel, és rajta is láttam, hogy valami miatt feszült. Fel is ajánlotta, elkísér a Black-házhoz, de mondtam, nem kell, csak néhány méterre van, így hamar odaérek.

Elindultam a Black-ház felé, még az a szerencse, hogy van egy kis kanyar az ösvényen, amin visszajutok. Elbújtam egy fa mögött, és mikor Embry már messze járt, elindultam, hogy felfedezzem, miért mondják ennyire veszélyesnek az erdőt. Ahogy egyre beljebb mentem, a lombkorona úgy sűrűsödött és lett sötétebb. Egy ideje már haladtam, mikor valami árny suhant el mellettem. Túl gyors volt ahhoz, hogy alaposan megfigyelhessem. Nem néztem a lábam elé, ezért elestem egy kiálló fa gyökerében. Megijedtem, mikor elém lépett valaki. Felnéztem. Ahogy megpillantottam, az ösztöneim rögtön az súgták, fussak. Azonnal futásnak eredtem, de nem jutottam messzire, mert ez a valaki utánam jött és egy fának hajított. Összerogytam, az összes porcikám fájt. Ez a férfi szép ráérősen sétált oda hozzám, megmarkolt a nyakamnál fogva, majd felállított.

Tudtam, innen már nincs menekvés. Rákényszerített, hogy a szemeibe nézzek, de azoknak furcsa, vöröses árnyalata volt. Nem értettem az egészet, soha nem láttam még olyan embert, akinek ilyen szemei lettek volna. Közelebb hajolt hozzám, majd a verőeremtől nem messze beleszagolt a levegőbe. Megharapott, amint elkezdte szívni a vérem, pár csepp után abbahagyta és meglepődve nézett rám. - Ezt nem értem, de hát …. - Már nem tudta befejezni a mondatot, mert feltűnt Jacob.

- Azonnal engedd el, te szemétláda. - Még, annyit láttam, hogy Jake elkezd futni, aztán felugrott és mikor leérkezett, már egy farkas állt a vörös szemű férfival szemben. Engem elengedett, lerogytam a földre, majd elájultam.