3.fejezet: Megválaszolatlan kérdések

Sziasztok!

Megérkezett a friss!!!!
Szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy 16 éven aluliaknak nem ajánlott.
Jó olvasást!!!
Puszi:)
Carly


Váltott szemszög


/Carly szemszöge/:

Ezen az éjjelen sem aludtam túl sokat. A vekker csörgése előtt fél órával, már felöltözve bámultam magam elé. Lebattyogtam a motel kis éttermébe, leültem az egyik asztalhoz, rendeltem egy bögre kakaót és pár szelet pirítóst. Szép lassan majszolgattam a reggelimet, mikor egy simítást éreztem a hátamon, ezért az irányába fordultam.

- Szia, jó reggelt! Mit csipegetsz? - köszöntött kora reggel egy mosollyal és egy hatalmas puszival Jacob.

- Helló, pirítóst és kakaót. Te, mit keresel itt? - ült le közvetlenül, velem szemben az asztalhoz.

- Nem emlékszel? Arról volt szó, hogy velem jössz, mert vennem kell pár dolgot. - Vette el az egyik pirítósomat, majd kettétörte és jó ízűen beleharapott.

- Tudod, az az igazság, hogy nemsokára hazamegyek, ezért nem kéne közel kerülnünk egymáshoz – kinéztem az ablakon és megláttam kint az utcán egy kutyáját sétáltató párt, ekkor ugrott be egy nagyon jó ötlet –, és különben is, engem otthon vár a párom. Szóval remélem, most már érted, miért nem lehet köztünk az ég világon semmi - felnéztem és két nappal ezelőtti találkozásunk óta először nem mosolygott, sőt inkább szomorúság honolt a szemében.

Olyan volt, mint egy szomorú szemű kiskutya. Annyira megsajnáltam szegényt, ezért átfutott az agyamon, hogy ettől függetlenül barátok még lehetünk. - Figyelj, ettől még elkísérlek, ha szeretnéd és a barátságomat is felajánlom, de ezen kívül nem adhatok semmi mást - néztem a szemébe. Éppen válaszolni akart, de ekkor mellettünk termett egy szőke ciklon, akinek a mosolya körbe érte a fejét. Úgy nézett Jacobra, mint aki a szemeivel menten felfalja és ez zavart. Nem tudom pontosan, miért, de zavart.

- Szia Jacob! Hogy vagy? Tudod, azon gondolkoztam, ha ma nincs kivel menned arra a kis összejövetelre La Push-ban, én szívesen elkísérnélek – támaszkodott az asztalra -, hogy Jake pont belásson a ruháján lévő kivágáson – pilláit rebegtetve, de magamban jót kacagtam, mert Jacob nem úgy nézett ki, mint akit ez nagyon érdekelne. Aztán a lány tekintete rám vándorolt, majd felegyenesedett és úgy kérdezte: - Ő, ki? - bökött rám a fejével.

- Ő Carly, az a lány, akivel a már általad is említett összejövetelre vagyok hivatalos. - Köpni-nyelni nem tudtam, mert eddig semmilyen összejövetelről nem volt szó, csak arról, hogy elmegyünk venni pár dolgot. Jacob kikérte a számlát és fizetett. - Szóval, ha nem haragszol most sok a dolgunk. Jó volt látni Molly, további szép napot! - Jacob kezét a kezembe kulcsolta, kinyitotta számomra az anyósülés felőli ajtót, majd besegített. Így hagytuk el a motelt és vettünk az irányt Port Angeles felé.

Sokáig szótlanul ültünk az autóban, aztán kifakadtam. - Elárulnád, mi volt ez az egész? Milyen összejövetelről is van szó? Mikor akartad elárulni, hogy szeretnél elcipelni valami ilyesmire?

- Molly egy lány, aki szeretne velem összejönni csak azt nem veszi észre, hogy ez nem kölcsönös, mert nekem mással vannak hosszú távú terveim - magyarázkodott Jake úgy, mintha számon kértem volna rajta az összes eddigi kapcsolatát. - Az összejövetelről, pedig csak annyit – sóhajtott hatalmasat –, reménykedtem abban, hogy ebéd közben megtudlak győzni arról, kísérj el. Mindenkinek lesz párja, így arra gondoltam, talán eljönnél velem, sokan kíváncsiak ám rád.

- Rám? Hiszen nem is ismerek senkit, csak téged és a családodat. Különben is, mint mondtam, van valakim, így szerintem hanyagoljuk ezt a dolgot - próbáltam hűvös lenni Jacobbal, de ez annyira nehéz volt, hiszen mikor a közelemben volt, folyton úgy éreztem, mintha vonzana magához, akár egy mágnes.

- Rendben, akkor nem fogok nyomulni. Viszont remélem, azért az esti kis partira eljössz velem, de szigorúan csak, mint barátok - nézett rám félénken, mintha éppen az előbb haraptam volna le valakinek a fejét élő egyenes adásban több száz ember előtt.


/Jacob szemszöge/:


Izgulok. Bármennyire is nehezen vallom be férfiként, mégis izgulok, de ezt persze kifelé nem mutathatom, hiszen Carly biztos furcsán nézne rám. Olyan gyönyörű, ahogy a kusza göndör vörösesbarna tincsek az arcába omlanak. Próbálok arra koncentrálni, amit Emily rám bízott, de Carlyval az oldalamon nagyon nehéz lesz. Tegnap esti csókunk óta egyszerűen nem tudok másra gondolni, csak puha ajkaira. Most is nagyon nehezen tudom megállni, hogy ne rántsam magamhoz a derekánál fogva és csókoljam kifulladásig.

El kell hessegetnem ezeket a gondolatokat, mert még a végén tényleg megteszem mindazt, amit az évek alatt annyiszor elképzeltem. Ő a bevésődésem, ami azt jelenti sokkal többet érzek iránta, mint szerelem, ez valami nagyobb dolog. Az évek során sokszor fantáziáltam, vajon milyen lenne vele átélni az első együttlétet? De most, hogy itt érzem magam mellett a teste melegét, az ágyékom fájdalmasan rándult egyet.

Molly öltözhet akármilyen kihívóan, nem tudok úgy ránézni, mint egy nőre, de Carlyról már csak attól is erotikus gondolatok jutnak eszembe, ha felveszi a kabátját. - Jacob az istenért koncentrálj arra, amit Emily mondott – dorgáltam meg magam gondoltban, mert megint elkalandoztam.

- Bejössz velem a boltba? - kérdeztem a mellettem ülő gyönyörűséget, aki szemmel láthatóan még mindig durcizott.

- Gond lenne, ha én inkább a szemközti könyvesboltba mennék? - nézett rám ártatlanul, mintha átharapnám a torkát csak azért, mert szeret olvasni.

A reggeli számonkérés után el kell gondolkoznom azon, hogy valóban igazat mondott-e az európai udvarlójáról vagy csak le szeretne rázni? Muszáj lesz rákérdeznem, ha mégis igaz a dolog, legfeljebb megkeresem és kiverem az összes fogát. Már csak, attól is felmegy az agyvizem, ha arra gondolok valaki hozzáérhetett bőréhez, belenézhetett gyönyörű mogyoróbarna szemeibe vagy megízlelhette édes ajkait.

Dühösen dobáltam minden felírt dolgot a kocsiba, mert minél hamarabb utána akartam járni ennek az egésznek. Az összes megvett cuccot bevágtam az autó hátsó ülésére, majd a könyvesbolt felé vettem az irányt. Érkezésemet egy kis csinlingelés jelezte a bent lévők számára, Carly azonnal az ajtó felé kapta pillantását, majd rám mosolygott és tovább fürkészte az éppen nála lévő irodalmi könyvet. Attól a mosolytól már majdnem elfelejtettem, hogy miért is jöttem, de hamar észbe kaptam. Odasétáltam, ahogy mellé értem megcsapott édes illata, amitől csak még kívánatosabb volt számomra.

- Én végeztem, ha te is, akkor visszaindulhatnánk, mert még be kell dobnom Emilynek, amiket vettem. - Beleegyezésképp csak egy bólintást kaptam. Visszatette a helyére az elvett könyvet, majd elköszönt a boltos lánytól.

- Ne haragudj, hogy nem mentem be veled, de nagyon utálok vásárolni. Hazaviszel, mármint vissza a motelbe vagy megyünk még valahova? - kérdezte félénken a pillái mögül. Először tényleg vissza akartam vinni, de meggondoltam magam.

- Ha tudsz még rám szánni egy kis időt, akkor szeretnék elmenni máshova is. - Valahogy sarokba kell szorítanom, hogy kiderítsem az igazságot. Nem akarom újra elveszíteni, már így is annyi időt pazaroltunk el. Tíz év hosszú idő, bármit megadnék, csak hogy visszakapjam ezt az időszakot.

A 101-es útnál lekanyarodtam jobbra egy kis ösvényen. Emlékeztem, hogy van itt valahol egy kis ház, amit még apám mutatott kis srác koromban a balesete előtt. Carly érdeklődve nézett körül, ahogy egyre mélyebbre mentünk az erdő sűrűjében. Aztán egyszeriben megláttam azt a helyet, amit kerestem. Látszott a kis faházikón, hogy egy ideje már nem járt erre senki. Oldalt a gaz már kissé benőtte, de ettől függetlenül még mindig olyan volt, akárcsak gyerekkoromban.

- Van kedved megnézni belüről? - mosolyogtam biztatóan, mert láttam Carlyn, nem igazán érti, miért is hoztam egy nem túl bizalomgerjesztő helyre. Még így is félénknek tűnt, ezért megragadtam a derekánál és magamhoz húztam, ezzel próbáltam megnyugtatni. Felsétáltunk a verandán, vigyázva vezettem végig, nehogy valamelyik fa beszakadjon. Mikor kicsi voltam, már akkor is elég rozoga volt ez a viskó, de most, hogy Carly velem van, muszáj jobban odafigyelnem.

Óvatosan nyitottam ki az ajtót és vezettem be lenyomatomat. Mikor utoljára itt voltam, még teljesen be volt rendezve az egész, mert apáék ezt a kis házat használták a vadászathoz - főleg, ha több napra voltak távol otthonról -, de mára már csak egy kanapé van itt és az évek óta felhalmozódott por mennyiség.

Lesöpörtem a por nagy részét, majd levettem a felsőm – közben fél szemmel lenyomatomra pillantottam, aki azonnal elvörösödött - és a biztonság kedvéért leterítettem azt is, mert nem akartam, hogy Carly ruhája koszos legyen. Helyet foglalt, majd kérdőn nézett rám, végül leültem én is.

- Szóval elárulod, hogy miért is jöttünk ide? Van netán valami különleges oka?

- Jó megfigyelő vagy, ebben biztos édesapádra ütöttél. Tényleg okkal hoztalak ide, igazából szeretnék többet megtudni a barátodról. Szóval, először is, mi a neve? Mennyi idős, honnan ismered, mióta jártok együtt? - kezdtem el faggatózni.

- A neve...Martin, huszonhárom éves, még az iskolából ismerem és fél éve járunk együtt. Akarsz még valamit tudni vagy mára befejezted? - lett hirtelen ingerült, ami nem jelenthetett mást, csak és kizárólag azt, hogy hazudik.

Most már nem állhatok le, valahogy muszáj lesz kiugratnom a nyulat, abból a bizonyos bokorból.

- Igen lenne, még pár kérdésem. Csókol olyan jól, mint én? Voltatok már úgy együtt? - Ennél a kérdésnél szakadt el Carlynál a cérna. Sértődötten felállt, majd az ajtó irányába vonult. Kinyitotta, de kezemet feje fölé emelve egy mozdulattal visszacsaptam. Karjánál megragadva perdítettem meg tengelye körül, majd szorosan az ajtónak szorítottam, a menekülésnek kis esélyét sem hagyva.

Hiába próbált szabadulni, sehogy sem ment neki. Amint ő is felfogta, hogy ebből a helyzetből nem szabadulhat a szívverése egyre gyorsabbá vált, az arca pedig vöröses árnyalatot vett fel.

- Kérlek, ne haragudj! Nem akartalak megbántani, csak egyszerűen nem tudom elviselni azt a tényt, hogy bárki is hozzád ér. Tudod már régóta várok egy olyan lányra, mint te. Próbálom magam visszafogni, amióta csak megláttalak ott a parton, de nem megy. Folyton csak rád gondolok, minden percben veled lennék és... - Amit nem mondtam ki az volt, hogy mennyire kívánom őt, muszáj megízlelnem. - Az álla alá nyúlva kényszerítettem, hogy rám nézzen, majd megcsókoltam. Először ellenkezett, próbált ellökni aztán kis idő után a telt, puha ajkak elnyíltak. Ez a csók, annyira hevesre sikeredett, hogy még arról is elfelejtkeztem, mindjárt Emilyéknél kéne lennem.

A csókból hirtelen átváltottam puszikra, az arca minden négyzetcentiméterére szórtam pillepuszikat, majd tovább haladtam a nyakára. Egy óvatlan pillanatban, mikor nem figyeltem Carly kihasználva ezt, megszökött karjaimból, zihálva kuporodott a sarokba, miközben én még mindig az ajtónak támaszkodva álltam és próbáltam összeszedni magam.

Kis idő múlva Carly felállt a sarokból, odasétált hozzám, majd könyörgően rám nézet. - Légyszives, vigyél vissza a motelbe - nyitotta ki az ajtót, majd gyors léptekkel az autó mellé ért.

Beszállt a kocsimba. Követtem, beültem, beindítottam és kihajtottam a 101-es útra, Forks felé. Egész úton egy szót sem szóltunk egymáshoz, biztos voltam benne, hogy átléptem egy bizonyos határt. Hamar a motelhez értünk. Carly azonnal kipattant, én pedig utána. Elkaptam a kezét, hogy megakadályozzam ismételt szökését.

- Érted jöhetek este? - kérdeztem a homlokomat homlokának döntve. Éreztem Carlyn, ahogy megborzong a közelségemtől. Valami olyan hatással lehettem rá, mint ő rám, mintha drog vagy alkohol hatása alatt állnék. Forgott körülöttem a világ, egy teljesen más világban éltem ilyenkor. Csak egy beleegyező bólintást kaptam, semmi mást. Ha nehezen is, de el kellett szakadnom tőle pár órára, mert még rengeteg dolgom volt a parti előtt.

- Hétre érted jövök. - Újabb csókot akartam adni neki, de elfordította a fejét, ezért csak egy puszi lett belőle. Már csak távolodó alakjára eszméltem.

/Carly szemszöge/:

Szobámba érve bevágtam magam után az ajtót, nekidőltem és próbáltam lenyugodni. A szívem majd' kiugrott a helyéről. - Miért veszítem el a fejem mindig, mikor a közelembe jön? - Próbálom tartani köztünk a távolságot, de ez egyszerűen lehetetlen. A tegnapi csókunk lágy volt és puhatolózó, viszont a mai heves és vággyal teli. - Talán haza kéne utaznom, igen ez lesz a megoldás. - Álltam fel az ajtóból, kinyitottam a szekrény ajtaját, majd kivettem belőle a bőröndömet. Feldobtam az ágyra, kiszedtem minden ruhámat a fiókokból és elkezdtem beledobálni a táskába.

Aztán eszembe jutott Keemaya és, hogy mit ígértem neki. A kezem egy az egyben megállt a pakolásban, sóhajtottam és visszapakoltam minden ruhámat. Megígértem Keemayának, hogy lemegyünk valamikor a tengerpartra. Nem okozhatok neki csalódást, hiszen ő semmiről nem tehet.

Összeszedtem minden erőmet, felkeltem az ágyról és bementem a fürdőszobába. Megnyitottam a csapot, levettem az összes ruhámat, majd beálltam a forróvíz alá. Mivel Jacob egy szót sem szólt arról, miben kell mennem, arra gondoltam felveszem azt a fekete egybe részes combközépig érő estélyi ruhát, amit még anno az érettségi utáni bálra vettem, de nem vehettem fel. Volt egy hozzá illő kis csizmám és egy kabátom, mert hideg van kint.

Feltettem egy szolid sminket is, és éppen az utolsó simításokat végeztem a hajamon, mikor kopogtattak. Kinyitottam az ajtót, Jacob ott állt egy fekete színű szövetnadrágban és hozzá illő világos ingben, ami tökéletesen kiemelte sötétebb tónusú bőrét és tökéletes felsőtestét.

- Még nincs hét óra - lepődtem meg korai érkezésén.

- Mikor eljöttem otthonról, Keemaya csak félig volt készen az öltözködéssel, ezért úgy gondoltam először eljövök érted, aztán visszaugrunk érte - nagyot nyelt, mikor végig nézett rajtam. Estélyibe bújtatott testem, minden egyes porcikáját jól megfigyelte, majd megszólalt. - Gyönyörű vagy, így nehéz lesz az ünnepeltre figyelni - mutatott végig rajtam.

- Ünnepelt? Erről nem volt szó, szóval a ruha marad. - Még zuhanyozás közben eldöntöttem, kerülök minden testi kontaktust Jacobbal, bármennyire is szeretné. - Indulhatunk? - Kaptam fel a retikülömet és kabátomat az ajtó mellett lévő székből, mikor Jake csókot akart adni.

Behuppantunk az autóba, és már mentünk is La Push felé. Húsz perc telt el, míg odaértünk. Jacob beparkolt a felhajtóra, kiszállt, majd bement a húgáért. Körülbelül tíz perc telt el és Keemaya már rohant is az autó felé, őt követte a bátya is pár lépéssel lemaradva.

- Szia Carly! - ölelt meg előre hajolva Keemaya – Azta, de gyönyörű vagy.

- Köszönöm szépen – öleltem vissza -, te is nagyon szép vagy. Egy kismadár azt csiripelte, csak nehezen sikerült kiválasztanod a megfelelő ruhát mára - mosolyogtam rá, miközben Jake beült a volán mögé.

Végigmentünk a főúton, majd lekanyarodtunk balra egy kis kivilágítatlan utcába, ahol lampionok éles fénye jelezte, hova érkezünk meg pár másodpercen belül. Amint odaértünk Jacob azonnal kipattant és átsietett hozzám, hogy kinyissa nekem az ajtót, de megelőztem, így hátrasétált a húgához és őt segítette ki illedelmesen.

Sarah és Billy már kint vártak minket a ház verandáján. Odasiettem Sarah-hoz, majd megöleltem mindkettőjüket.

/Jacob szemszöge/:

Furcsa volt Carly, annyira próbált menekülni előlem. Kénytelen leszek ezért valahogy megleckéztetni, csak egy jó alkalomra van szükségem.

Mikor délután meghoztam Emilynek a kért cuccokat, külön figyelmeztettem mindenkit, ha egy mód van rá tartsa a száját. Nem szeretném, ha idő előtt elijesztenék. Szép lassan besétáltam Emilyékhez, mindenki ott volt. Jared Kimmel és az iker fiúkkal, Quil lenyomatával, Claire-rel, Leah bevésődésével, Peterrel, a falka friss fiatal tagjai, Sam nejével, Emilyvel, gyermekeikkel és a szüleink.

A gyerekek őrült sebességgel futkároztak. Amint beértem, láttam, hogy mindenki döbbenten bámulja lenyomatomat. Biztatóan mellé álltam és megköszörültem a torkom, hátha észbe kapnak, de Carly rögtön hátrálni kezdett mellőlem. Nagy meglepettségemre, éppen Leah volt az, aki elé állt és normális hangon bemutatkozott, majd kezet nyújtott neki.

Carly elfogatta a felajánlott kezet, majd szépen sorban bemutatkozott mindenkinek. Ezután elveszett az itt tartózkodó nők gyűrűjében. Így is folyamatosan őt figyeltem, aztán, mikor a kicsik megunták a bújócskát húgocskám lihegve oda rohant és megkérdezte, mikor kapja meg a tortát.

Carly, ennek hallatán nagyon csúnyán nézett rám, majd odajött hozzám és szúrós szemmel kérdezte, miért nem szóltam neki arról, hogy a testvérem szülinapjára jöttünk.

- Ha tudom, hoztam volna neki valami kézzel készített ajándékot. Igaz, hogy béna vagyok, de a szándék a lényeg - morgolódott, miközben visszasétált a hölgykoszorúhoz. Hirtelen csapódott ki az ajtó és Seth jött be rajta nem mással, mint Mollyval. Annyira tudtam, hogy valahogy meghívatja magát. Tény, hogy némelyik család jóban van a szüleivel, de ettől még nem kéne folyton rajtunk lógnia.

- Kincsen, mivel mindenki megérkezett eljött az idő, hogy behozzuk a tortát és megkapd az ajándékaidat - mondta édesapám. Én azt a feladatot kaptam, hogy mikor mindez elhangzik, lekapcsoljam a villanyt. Természetesen a sötétben Molly volt szíves hozzám simulni, amit én undorral fogadtam.

Felpillantottam Carlyra, láttam rajta, hogy nem tetszik neki Molly nyomulása. - Á, végre valami, amivel talán féltékennyé tudom tenni. Ha egy pillantással ölni lehetne, valószínűleg Molly már nem élne. Mindenki felköszöntötte Keemayát, majd az ajándék osztás következett. Mióta megérkeztünk nagyjából két óra telhetett el, a gyerekek fele már kidőlt, ezért őket felvitték az emeletre aludni.

Elkezdtem flörtölni Mollyval és próbáltam mindig úgy állni, vagy éppen akkor hozzáérni, mikor Carly figyel minket. A legmerészebb húzásom az volt, mikor olyan közel hajoltam Mollyhoz, hogy majdnem megcsókoltam. Egy hangos csörömpölésre lettem figyelmes, majd megláttam Carly kezében a törött pohár darabjait.

/Carly szemszöge/:

- Jézusom, nem vágtad el a kezedet? - vizsgálta meg azonnal kezemet a - ha jól emlékszem - Kim nevű lány.

- Nem, minden rendben, ha nem nagy gond, én most kimennék levegőzni. Sajnálom a poharat - téptem fel az ajtót kifelé menet, annyira dühös voltam magamra és Jacobra is, amiért így kihozott a sodromból. - Miért kellett azzal a kis cafkával, így viselkednie? - Dőltem neki, Jake autójának.

Soha életemben nem voltam még ennyire mérges. Ajtó csukódást hallottam, ezért felnéztem. Ahol nem állt mást, mint a már emlegetett szamár. Nem érdekelt, mit akar, csak hogy hazavigyen és egy kis nyugalmam legyen.

- Vigyél haza, vagyis a motelbe - ültem be hátra, mert addig sem voltam a közelében.

Jacob szó nélkül beült a kormány mögé, és már indultunk is. Miközben elhagytuk La Push-t, a visszapillantó tükörből éreztem Jake figyelő tekintetét, de próbáltam nem foglalkozni vele. Egyszer csak az autó lehúzódott, majd Jacob kiszállt és hátra ült hozzám.

Egy ideig nem csináltam semmit, majd valamilyen oknál fogva felegyenesedtem és lekevertem egy hatalmas pofont neki, amit ő szótlanul tűrt, mint aki tudja rosszat csinált, de nem érdekelt, mert nagyon jól esett. Késztetést éreztem még egyre, ezért meglendítettem a kezem, aztán meglepődtem, mert ez az ütés már nem ért célt. Lendület közben Jacob megragadta csuklómat, majd ugyanígy tett a másikkal is. Erejét kihasználva maga alá gyűrt, így a szoknyám is automatikusan feljebb csúszott. Próbáltam ellökni vagy legalább kikászálódni alóla, de esélyem sem volt a hatalmas férfi testtel szemben. Könnyen azt tehetett volna velem, amit csak akar, de a szemeibe nézve láttam, hogy soha nem tudna bántani.

Mérges voltam rá, s mégis annyira vágytam csókjaira. Engedett a csuklószorításon, majd előrehajolt és megcsókolt. Először óvatos táncba kezdett a nyelvünk, majd pár perc után egyre vadabbul ízleltük egymást, míg végül Jake elengedte mindkét kezem, hogy lábaimat csípőjére kulcsolhassa. Tisztán éreztük egymást, ennél tisztábban már nem is lehetett volna és ezt csak fokozta, mikor beférkőzött a szoknyám szegélye alá és erőteljesen megmarkolta bal kezével combom felső részét, közben jobb kezével felsőtestem minden négyzetcentiméterét fedezte fel a ruhán keresztül. Ám én sem tétlenkedtem, egyik kezemmel az ingjétől próbáltam megszabadítani a másikkal hajába túrtam. Nehezen ugyan, de csak lekerült Jacobról az a fránya ing.

Éreztem duzzadó férfiasságát, amitől az én legintimebb részem csak még jobban sajgott, a kielégületlenségtől. Jacob megszakítva csókunkat egyre lejjebb kalandozott, először a nyakamat vette csóktűz alá, aztán következett a kulcscsontom és végül megtalálta testem második legérzékenyebb pontját. Amint az első nedves csíkot hagyta maga után, kéjesen felnyögtem, majd hirtelen elsötétült a világ.