10. fejezet: Érdeklődő pillantás

- Igazat mondott - mondtam inkább magamnak, mint nekik.

- Gyere szépen, megvizsgálom a kezed - segített fel dr. Cullen, majd felmentünk a dolgozó szobájába.

Kitisztította a sebet, szerencsére nem volt mély, így varrni nem kellett, csak gézzel fedte el, amit leragasztott. Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben, amiért nem hittem Esmének.

- Én, am nagyon sajnálom. Nem akartam senkinek sem rosszat, de képtelen voltam elhinni, amit a neje állított.

- Megértem, de azért arra kíváncsi lennék, hogy, ha Jake-nek hittél, Esmének miért nem?

- Hát tudja, igazából fogalmam sincs. Igaz, hogy nem ismerem olyan régóta Jacob Blacket, de benne mégis feltétel nélkül megbízom. Mióta találkoztam vele, az egész életem gyökerestől megváltozott, mégis ő az egyetlen, aki mellett biztonságban érzem magam. - Jutottak eszembe a régi emlékeim a családomról, és, hogy mit kellett átélnem. Hatalmas csörömpölésre lettünk figyelmesek.

- Maradj itt, megnézem mi történt. - Még hogy maradjak itt, egy fenét, és ha Jake-kel csináltak valamit? Amikor leértem a lépcsőn, azonnal körülnéztem, de sehol nem láttam Jake-et, aztán arra gondoltam, talán annyira rosszul eshetett neki, amiket mondtam, hogy itt hagyott desszertnek a család számára. El is képzeltem, ahogy feldobnak az asztalra, és rám vetik magukat. - Most, akkor én leszek a kaja nekik? - mondtam ki hangosan is, amit gondoltam.

- Esme már valószínűleg említette, hogy mi nem táplálkozunk emberi vérrel, szóval nem kell aggódnod - mondta egy fekete hajú lány, aki nagyjából az orromig érhetett. - A zaj, amit hallottál, a bátyám volt, Edward - mutatott a sarokba, ahol mikor én jöttem, még egy csodás fekete zongora állt, most viszont csak egy halom fa -, mostanában kicsit rosszul tűri a dolgokat.

- Értem, Jake merre van? - Néztem körbe ismét.

- Hazament, azt mondta, ha egyedül eltaláltál ide, akkor La Pushba is visszatalálsz.

- Elment...itt hagyott - teltek meg a szemeim könnyel -, most biztos nagyon utál és nem csak õ, hanem maguk is.

- Dehogy utálunk, egy picit tényleg dühösek voltunk, de Esmével nem lesz gond, csak vadásznia kell és máris jobban lesz. Egyébként, én Alice vagyok - nyújtott kezet, majd a kanapéhoz kísért és leültünk -, az a szőke férfi, Jasper, de valószínűleg, őt már ismered. A szőke lány, aki éppen befejezi a szeletelést, Rosalie, és mellette a nagydarab maci kinézetű fickó, Emmett. - A lány megfordult és rám mosolygott, míg a fiú csak biccentett. - Te pedig, ha jól tudom, Carly, igaz? - Csak bólintottam, majd megtöröltem a szemem. - Semmi baj, Jake, majd lenyugszik.

- Ebben nem vagyok annyira biztos, mostanában sokszor húztam ki nála a gyufát. Azt hiszem túlságosan kíváncsi a természetem - szipogtam tovább -, sokszor sodrom magam feleslegesen veszélybe. - Ahogy ezt kimondtam, a nagydarab srác felröhögött.

- Emmett, moderáld magad, kérlek - szólt rá Alice, erőteljesen.

- Szerintem, akkor sem lesz itt semmi gond. Jake kitombolja magát, és minden jó lesz. - Nagyon reméltem, hogy ez nem azt jelenti, kárt tesz magában.

- Nem fog semmi őrültséget elkövetni, megnyugodhatsz. Nyílt ki az ajtó és egy barnásvörös hajú lány jött be rajta, őt követte egy bronzvörös hajú fiú, egyikük sem lehetett több tizennyolcnál. Akkor ők lehetnek a fiatal pár, akiket Josh említett. - Igen, ha úgy vesszük, mi vagyunk a család legifjabb házaspárja.

- Ezt meg, hogy...- a döbbenettől még a szám is tátva maradt.

- Néhányunknak a családban képességei vannak - mondta Alice. - Edward olvas a gondolatokban, Jasper érzi és befolyásolni tudja az érzelmeket, Bella pajzsot képes az elméjére húzni, én pedig, látom a jövőt.

- Aha, értem, tiszta sor... - fogalmam sincs, hogy most erre mit kéne reagálnom, főleg az eddigiek után.

- Ha hosszútávra tervezel itt maradni, majd megszokod - mosolygott rám Edward.

- És a többieknek nincs képességük? Mi az, hogy érzelem befolyásolás? Másra is képes a pajzsát Mrs. Cullen áthelyezni? Akkor látja a jövőmet? Am, bocsánat a sok kérdésért - pillantottam elszégyellve magam az ölemben pihenő kezemre -, csak tudja, minden érdekel, ezeket a géneket alighanem a szüleimtől örökölhettem. - Erre a nagydarab újra röhögésbe kezdett és nem tudtam, mi ennyire vicces.

- Emmett! - Olyan összhangban kiabáltak rá, mintha már ezerszer elpróbálták volna.

- Jól van na, de ezt akkor is megkövetelte a pillanat. - Emelte fel védekezően a kezét az említett.

- Először is, hagyjuk a magázódást, maradjuk a tegezésnél. Carlsie, Esme és Rosalie nem birtokolnak különleges képességeket, Emmett néha az agyunkra megy, de ezt nem tudjuk be különleges dolognak, inkább csak idegesítő. - Egy grimaszt ejtett el Emmett, mire Alice kiöltötte rá a nyelvét. - Picit elmosolyodtam, főleg, mikor arra gondoltam régebben mi is ilyenek voltunk a testvéreimmel.

- Visszatérve a második kérdésedre, ezt kifejteni nem lehet, inkább megmutatnám, ha szabad.

- Am, persze nyugodtam. - Hirtelen olyan rosszkedv telepedett rám, hogy elkezdtem sírni, a következő pillanatban is könnyeztem, de akkor már a nevetéstől. - Ez, tök jó - szipogtam újra -, most mit érzek? - kérdeztem, miközben törölgettem a könnyeimet.

- Szégyenled magad a nemrég történtek miatt, egy pici félelem, de nagy részben azt érzem, hogy szerelmes vagy. - A végén elvörösödtem, mert nem akartam ország-világ elé tárni, hogy fülig beleestem Jake-be ilyen rövid idõ alatt.

- Nyugodj meg, én nem árulom el senkinek - mosolygott rám újra Edward, amitől csak, még jobban zavarba jöttem. Ez Emmett számára csak jól jött, mert megint hatalmas röhögésben tört ki.

- Imádom az embereket, olyan könnyű őket zavarba hozni - mondta, miközben Rosalie kifelé húzta a fülénél fogva.

Mikor a nevetésünk csillapodott, Bella vette át a szót. - Igen, másra is képes vagyok átvinni a pajzsomat, így ha arról van szó, akár meg is tudom védeni a szeretteimet - mosolygott rám biztatóan, bár kezdett zavarni, hogy másra nem figyel mióta bejöttek, kizárólag rám. Még láttam, hogy Edward valamit a fülébe súg, mikor Alice vette át újra a szót. Bella, egyik pillanatról a másikra felpattant és bevonult a konyhába.

- Sajnos a jövődet nem látom, csak nagyon homályosan, de ez nem a te hibád, inkább Jake miatt van. - Elkerekedett szemekkel néztem rá, mert nem értettem, mi köze van ennek Jake-hez. - Jake farkas, és ő emiatt megakadályozza, hogy tisztán lássam a jövőt. Ezért is mondta, hogy ki fogtok békülni, mert a te jövődet, mint mondtam akadályozza valami. - Ettől valamilyen szinten megnyugodtam, de a kétség még mindig bennem volt.

- Mi is kérdezhetünk? - szólalt meg hirtelen Bella, a nappali és a konyha között állva.

- Természetesen - válaszoltam készségesen, mert a bámulást leszámítva, Bella nagyon szimpatikus volt nekem. A többek is szimpatikusak voltak, de Bellát valamiért még inkább kedvelem.

- Hol éltél eddig? Élnek még a szüleid, vannak testvéreid? Hogy lyukadtál ki pont La Pushban? - Tette fele egymás után a kérdéseket, ahogy az előbb én is.

- Európában éltem születésem óta. Igen élnek a szüleim. - Bevillant édesapám arca, akit imádok, majd anyámé is, akivel nem vagyok annyira jóban, mert utál, erre azt vettem észre, Edward olyannyira megszorította a karfát, hogy az egy ponton egyszer csak reccsent egyet -, két testvérem van - folytattam tovább, mintha nem is láttam vagy hallottam volna semmit -, egy bátyám és egy húgom. Egyszer az egyik órán Washingtonról tanultunk, mikor megpillantottam a térképen egy kis helyiség nevét. Azonnal utána olvastam, és megtudtam, hogy ez egy indián rezervátum. Fogalmam sincs miért, de ismerős volt, így eldöntöttem, hogy amint leérettségiztem, eljövök ide, és most itt vagyok. Ha minden jól megy, talán maradok is. - Amint Bella, összes kérdésére válaszoltam, ő visszament a konyhába.

- Nessie, éhes vagy? - Jött ki újra pár másodperc után, majd mintha mindenkit villámcsapás ért volna, hirtelen felkapták a fejüket, ahogy Rosalie és én is, az utóbb említettek be is jöttek a verandáról. - Mármint Carly, éhes vagy? - Javította ki magát, Bella.

- Am, igazából azt hiszem, nekem ideje lenne mennem.

- Rendben, de ígérd meg, hogy még visszajössz. - Kérlelt hatalmas boci szemekkel Alice. Esmének tartozom egy bocsánatkéréssel, így azt hiszem, kénytelen leszek ellátogatni újra a Cullen családhoz.

- Oké, visszajövök. - Ég a bor az arcomon, ha arra gondolok, mit tettem.

- Remek! Holnap? - vágta rá azonnal, Alice.

- Megpróbálok, de nem ígérek semmit. - Felálltam, majd miután Alice nagyjából ezerszer megígértette velem, hogy még meglátogatom õket, elindultunk ki a házból.

- Tudod, merre jutsz vissza La Pushba? - kérdezte Jasper.

- Öhm persze, gyerekjáték. - Mutattam az egyik irányba, mire ő mosolyogva megkocogtatta a vállam és pontosan az ellenkező irányba fordított.

- Feltudsz valakit hívni, hogy jöjjön el érted a határig? - Bólintottam, majd elővettem a mobilom és tárcsáztam Josh számát. Párat csengett, mire végre felvette. Elmondtam neki, miért keresem és mikor megkértem, jöjjön el értem, rögtön beleegyezett.

- Gyere, majd én elviszlek. - Edward elkapta a karomat és a hátára dobott és már száguldottunk is. Rettentően élveztem ezt a közlekedés fajtát, főleg, hogy a hűvös szél az arcomba csapott. Nem telt sok időbe és már a határnál voltunk. Egy kicsit várnunk kellett Joshra, mikor megjelent, biccentett Edwardnak, aki viszont üdvözölte. - Nagyon vigyázz rá, megértetted? - Josh csak bólintott, majd felültem a hátára és már rohantunk is a Black ház felé. Miután megérkeztünk, megvakargattam Josh fülét, amitől eszeveszett csaholásba kezdett.

- Figyelj csak, Jake nagyon mérges? - Josh lefeküdt, majd mancsaival eltakarta szemét. - Szóval, igen. - Nem kaptam mást, csak vakkantást és sûrû bólogatást. Nagyon remegett a kezem, ezért úgy döntöttem, talán jobb lesz megfutamodnom, míg Jake lenyugszik, így hátrálni kezdtem, de Josh ezt nem hagyta, fejével elkezdett az ajtó felé lökdösni. - Jól van na, megyek már - néztem rá mérgesen.

Minden erőmet összeszedtem, majd hatalmas levegőt vettem, és bementem. Jake a konyhaasztalnál ült, egy szót sem szólt, mikor leültem vele szembe. - Tudom, hogy már sokszor mondtam, de sajnálom. Nem akartam ezt tenni, és olyanokat a fejedhez vágni - törtem meg a hosszas csendet. Jacob egyszer csak minden előjel nélkül karon ragadott, majd felrángatott egészen a szobájáig. Kicsit sem figyelve a testi épségemre a földre lökött.

- Elmondanád, mire volt jó ez az egész? - kiabált rám torka szakadtából.