9. fejezet: Teszt

Sziasztok!

Meghoztam az új fejezetet, remélem tetszeni fog nektek!!!

Puszi:)
Carly

- Vámp...vám...vámpír? - Nem tudtam megállni a kuncogást, már fájt a hasam a sok nevetéstől. - Az nem lehet, hiszen ez csak mese, és könyvekben meg filmeken léteznek. - Nyögtem ki nagy nehezen ezt a mondatot, mert csak nem akart csillapodni a nevetésem.

- Miből gondolod? Ha jól tudom a farkasokról is ugyanezt gondoltad, még pár napja. - Maradt higgadt a hölgy.

- Na jó, ez igaz. Oké tegyük fel, hogy elhiszem, amit mondd, bár azért az orvos ötletét még nem vetném el. Mutassa az agyarait, mert az minden vámpírnak van, az általam ismert irodalomban.

- Sajnálom, azzal nem szolgálhatok, a mi fogsorunk normális. Mikor megharapunk valakit a szervezetünkben lévő méreg kerül az áldozat testébe.

- Oké, agyarak nélküli vámpír, azért ez elég gáz, de legyen. Tudja mit, elhiszem és tovább hallgatom, ha bizonyít.

- Rendben, miről meséljek még neked? - kérdezte Esme.

- Mesélni, semmit. Ha maga tényleg az, aminek mondja magát, úgy bizonyíthat a legkönnyebben, ha megharap. - Erre a kérésre, mindketten hátrahőköltek meglepetésükben.

- Azt már nem, te normális vagy? - kérdezte rögtön Jake, és az aggodalma igazinak tűnt, de valahogy még így is nehezemre esett elhinni ezt az egészet.

- Ha igazam van, és tudom, hogy az van, nem fog élni a lehetőséggel, de nem azért mert nem akarna, hanem mert ha megöl, annak lenne szemtanúja. Jól mondom, asszonyom? - tettem fel a kérdést minél pökhendibb módon, egyrészt mert ki akartam valahogy hozni Esmét a sodrából, másrészt tudtam, hogy hazudik mindkettő.

- Az első részében tényleg igazad van, mert nem fogok élni a felkínált lehetőséggel, viszont a másodikban nincs. Ha nagyon akarnám, megharaphatnálak, és Jake-nek még csak esélye sem lenne közbeavatkozni. Az én okom az ajánlat visszautasítására, hogy is mondjam, kicsit humánusabb.

- Igen, és ez pontosan mit is jelent, ha szabad érdeklődnöm? - folytattam az eddigi stílusomban.

- Természetesen, szabad. A válasz egyszerű, mi, azaz én és a családom vegetáriánusok vagyunk. - Ennek hallatán, ma már másodszor kapott el egy iszonyatos röhögőgörcs. Alig tudtam leállni, és ezt Jacob hatalmasra nőtt vörös feje - ami kis híján szétrobbant a dühtől -, csak még jobban tetézte.

- Vegetáriánusok? Mégis mit csinálnak, egy fa mögé lopóznak és mikor nem figyel, kiszívják belőlük az éltető vizet? - Ezt elképzelve, újra nevethetnékem támadt. Kezdtem csodálni a hölgyet, mert még ezután sem jött ki a béketűréséből, hanem ugyanolyan lány hangon, mint eddig is, megadta a feltett kérdésre a választ.

- A feltevés aranyos, bár erről szó sincs. A vegetáriánus életmód a mi fajtánknál nem jelent mást, mint, hogy nem iszunk emberi vért, csak és kizárólag állati vérrel táplálkozunk.

Erre igazából nem is gondoltam, bár ez magyarázat lenne arra, hogy aki engem meg támadott, annak miért volt vörös a szeme, míg neki aranybarna vagy most már sötétebb barna.

- Van még kérdésed?

- Jelenleg nincs, de biztos eszembe jut majd valami.

- Rendben, tudok várni, időm, mint a tenger. Éhesek vagytok, mert ha gondoljátok összeüthetek valamit. - Az igazság az volt, hogy tényleg majd kilyukadt a gyomrom, de nem valószínű, hogy bármi is lemenne a torkomon, és ha jól emlékszem, a hűtő is üres volt.

- Azt hiszem, még van a lenti fagyasztóban néhány zacskó mirelit étel, bár annak a szavatossága már biztos lejárt, azért ha nem gond körülnézek odalent, hátha találok valami ehetőt, számotokra. - Azzal a hölgy felállt, majd emberi tempóban arra kezdett menni, amerre én bejutottam. Ahogy az ajtó becsukódott, Jake azonnal felállt, majd mérgesen rám rontott.

- Ez mire volt jó, mi? Esme végig nagyon rendes volt veled, de te csak túráztattad. Nekem hittél, mikor megmutattam mi is vagyok, Neki, miért nem tudsz?

- Mert biztos, hogy hazudik. Egyébként is idefigyelj, te nagyra nőtt majom, ha nem hazudsz nekem már az elejétől kezdve, talán benne is bíznék, de hazudtál, szóval nincs jogod számon kérni rajtam, ha nem hiszek az elmebetegnek, aki nem mellesleg, vámpírnak képzeli magát. - Vettem fel a kesztyűt, hiszen még most is dühös vagyok rá.

- Nagyra nőtt majom - hajolt hozzám olyan közel, hogy már azt hittem meg akar csókolni -, bezzeg mikor az érintésemtől felnyögtél akkor éjjel, ott a kocsiban, vagy mikor egy szál törölközőben remegtél a jelenlétemtől a szobámban, nem voltam majom igaz?

- Tűnj a szemem elől, te paraszt! Mit képzelsz magadról, ki vagy te? Azt hiszed ismersz? Hát közlöm, hogy egy kicsit sem! - ordítottam teli torokból.

Képzeld, ismerlek, sőt jobban ismerlek, mint te saját magad. Hasonlítasz... - Jake nem tudta befejezni a mondatot, mert Esme visszajött, és magával hozott egy nagy kosarat, ami tele volt pakolva mindennel.

Felpattantam, és Jake dühös tekintetét magamon, érezve odasétáltam Esméhez, hogy segítsek neki a cipekedésben. Viszont még mindig nem adtam fel, hogy kiderítsem mi az igazság.

- Had segítsek, az előbb bunkó voltam. Tudja, néha rosszul fogadom, ha hazudnak nekem, és ez ma megtörtént - pillantottam, szikrákat szórva a szememmel Jake-re -, amiatt is fogadtam szkeptikusan a dolgot.

- Semmi gond kedvesem, tudod, nem sokan ismerik a titkunkat, de akik igen, és először hallják, azok általában ugyanígy fogadják. Mit szólnál hozzá - mondta, miközben mindent kipakoltunk a kosárból a konyhaasztalra -, ha tegeződnénk? Nem vagyok ugyan annyira fiatal, viszont utálom ha magáznak.

- Rendben...Esme. - Furcsa volt tegezni, még akkor is, ha tudtam nem lehet több huszonötnél.

Egyszer hátrapillantottam, mert még mindig magamon éreztem Jake tekintetét, és nem is tévedtem. Jacob az egyik oszlopnak támaszkodva figyelt minket, miközben mi a készülő étel hozzávalóit vágtuk kis kockákra. Különböző kérdésekkel bombáztam Esmét, hogy eltereljem az ő és Jake figyelmét is arról, amire készülök.

Egy óvatlan pillanatban megcsúszott a kés és elvágtam a kezem. Amint kiserkent az első csepp vérem, abban a pillanatban a falhoz szorítva találtam magam, ahol immár a teljesen fekete szemű Esme morgott rám. Jake próbálta leszedni rólam, amivel csak annyit ért el, hogy Esme egy laza kézmozdulattal a szemközti falhoz vágta, majd újra rám figyelt. A következő pillanatban, hatalmas robajra lettem figyelmes, aztán a földön kötöttem ki. Mikor felnéztem hét dühös szempárral találtam szembe magam.