7. fejezet: Üres ház

Sziasztok!

Megérkezett az új fejezet. Eredetileg hétfőre akartam hozni, de a húgom szalagavatója miatt sajnos késett, szóval ez egy olyan "Sajnálom, hogy nem Mikulásra hoztam" fejezet, viszont ugyanolyan lelkesedéssel írtam. Egyébként a héten még a gépem is bekrepált a haveromnak konkrétan a klinikai halál állapotából sikerült visszahoznia, amiért ezer köszönet Kocinak innen is:) Nagyon remélem, hogy tetszeni fog nektek. Az előző fejezetnél a tippek nagy része helyes volt. A fejezet végén teszek fel egy kérdést, remélem minél többen válaszoltok rá.

Puszi:)
Carly

/Jacob szemszöge/:


Carly nem is tudja, mennyire hasonlít az édesanyjára. Ha egyszer valamit a fejébe vesz, azt nehéz onnan kiverni, vagy legalább elterelni róla a figyelmét. Lassacskán rájön majd mindenre, pedig még korán sincs itt az ideje. Az túl feltűnő lenne, ha most eltűnnék és megkeresném Carlisle-t, mert Carly biztos találna ürügyet, hogy utánam jöjjön. Viszont, ha azt mondanám, farkas ügy, ám közben írnék egy sms-t a szőke vámpírnak, hogy találkozzunk, biztos, nem fogna gyanút.

Elővettem a telefonom, és amíg Carly nem figyelt írtam egy gyors sms-t a szöszinek, hogy fél óra múlva találkozzunk a határnál. Mielőtt eltehettem volna a telefont, Carly mellém lépett és óvatosan, mégis kíváncsian próbálta kipuhatolni, mit csinálok. - Kivel sms-ezel, talán randid lesz – próbálta elviccelni a dolgot, de láttam rajta, hogy érdekli – és megvárod, míg nem vagyok a közeledben, hogy le tudd szervezni? - mosolygott, hogy leplezze kíváncsiságát.

- Nem, Sam üzent, hogy amint tudok menjek, mert gyűlésünk lesz, tudod ő az alfánk, aki vezet minket. Van néhány dolog, amit meg szeretne velünk beszélni. - Olyat kellett kitalálnom, amibe nem köthet bele.

- Veled mehetnék? Már rég találkoztam a lányokkal, jó lenne egy kicsit pletykálkodni velük, egész jól összebarátkoztunk a húgod szülinapi partiján. - A fenébe, ezt el is felejtettem.

- Nem! - Carly meglepődött, mikor rákiabáltam, talán ezt tényleg nem kellett volna – Vagyis, most nem ott lesz a találkozónk, hanem az erdőben.

- O..oké, hallom halkabban is, nem kell lekiabálnod a fejem. - Fordult vissza Keemayához sértődötten.

Tényleg nem akartam rákiabálni, és, ha másról lenne szó már oda sompolyogtam volna sűrűn bocsánatot kérni, de ebben az esetben még jól is jött, hogy kicsit erőteljesebbre sikerült a hárításom. Most már csak apával kell beszélnem, hogy tartsa Carlyn a szemét, amíg én elintézem a dolgot. - Apa, kijönnél velem egy kicsit az előtérbe? - Egy bólintást kaptam beleegyezésnek.

Megvártam, míg apa kigurul mellém, majd leguggoltam, hogy csak ketten hallhassuk, amit mondani szeretnék. - Figyelj, egy semleges helyen beszélnem kell a szöszi vámpírral, ezért megkértem, hogy fél óra múlva legyen a határnál. Kérlek, erre a kis időre, valahogy tereljétek el Carly figyelmét.

- Nyugodj meg fiam, míg Keemaya a közelben van, Carlynak esélye sem lesz másra figyelni - nyugtatott meg édesapám. Még már perc és kiengedik húgomat, ezért itt hagyom az autót, míg én az erdőbe érve azonnal átváltozom farkassá. Nem is tettem másként, mikor már nem láthattak az emberek levettem a ruháimat, a lábamhoz kötöttem, átváltoztam, majd futni kezdtem a határ felé.

Tíz perc alatt oda is értem, így várnom kell egy kis időt, míg a szőke vámpír ideér. Elgondolkoztam azon, hogy mi lenne most a helyes lépés, de más nem jutott eszembe, csak ez. Muszáj nyernem még egy kis időt, mert ha túl hamar derül ki az igazság, Carly ismét eltűnne, és azt nem bírnám ki. Ép ésszel, biztosan nem. Torokköszörülésre lettem figyelmes a hátam mögül, ez zökkentett ki a gondolataimból.

- Helló Jasper! Örülök, hogy sikerült szakítanod rám egy kis időt. Áruld már el, mi a francot kerestél a kórházban délelőtt? - ugrottam azonnal, gondolkozás nélkül neki, kaptam is cserébe egy nagy adag nyugalomhullámot.

- Üdvözöllek, Jake! Azt hiszem, mindketten tudjuk, Bella mennyire várja már, hogy találkozhasson a lányával. Hittünk Carlisle-nak és neked, de sógornőm engem is külön megkért, hogy nézzem meg saját a szememmel, mert az évek során, sokszor kellett csalódnia.

Ez volt az a pillanat, mikor minden mérgem elszállt, ugyanis Jazznek igaza volt. Évekig kerestük hiába. Felkutattuk az összes államot, mert Cullenék informátorai, hol itt, hol ott látták felbukkanni, akikről persze a végén mindig kiderült, hogy nem Bella és Edward elveszett lányát takarták. Három évvel azután, hogy Carly eltűnt, Bella mintha, feladta volna, ezért azt kérte családjától költözzenek el Forksból, mert itt minden imádott lányára emlékezteti. Én pedig, majd' bele pusztultam, hogy életem szerelmének utolsó szalmaszála is elhagyni készül. Emlékszem, még Edward is mellettem állt, végül mégis elköltöztek, hiszen neki, neje érzéseit kellett előtérbe helyeznie.

- Igen, tudom attól, hogy nem vagyok vámpír, még a memóriám tökéletes, emlékszem minden mozzanatra. És hidd el, nem akarok rosszat, főleg Bells-nek nem ő a legjobb barátom, de szükségem van még egy kis időre, hogy felkészíthessem. Azt már tudja, hogy én mi vagyok és a vámpírok létezéséről is tud. De egyszerűen azt ti sem várhatjátok el tőlem, hogy elé álljak és azt mondjam: - „Képzeld Carly, nem elég, hogy én farkassá tudok változni, még az igazi szüleid is vámpírok, ja és most jut eszembe, téged valaki elrabolt a családodtól, mikor egy éves voltál.” - Nem gondolod, hogy a haját tépve menekülne vissza Európába?

- Rendben, igazad van, de akkor is találnunk kell valami megoldást a problémánkra. Annyi már most biztos, hogy ez Bellának nem fog tetszeni, szóval szerintem egy ideig kerüld a házunkat - mosolygott Jazz, arra az esetre utalva, mikor Bella vámpírrá válása után értesült lánya becenevéről, amit nem mellesleg én adtam.

- Na igen, az egy vicces kis sztori. Most, így belegondolva, Bella és Edward le sem tagadhatnák, hogy Carly a lányuk. Kíváncsi és nyitott az új dolgokra, épp, mint az anyja, és makacs akárcsak az apja.

- A kíváncsiságát éreztem ott a kórházban, viszont nem árt, ha a többivel is tisztában vagyunk. - Jasper telefonja megcsörrent, amit ő azonnal fel is vett.

Kifinomult hallásommal, Alice egyedien csilingelő hangját hallottam meg. A szavaiból izgalommal vegyülő idegességet vettem ki – „Jasper látom mit tervez, halványan ugyan, de látom. Ha még Jake-kel vagy, kérd meg, hogy ő is jöjjön veled.” -, majd a vonal megszakadt. Eltűntem az egyik fa mögött, hogy levegyem a ruháimat, majd miután átváltoztam, már indultunk is.

/Carly szemszöge/:

Mikor újra felnéztem, Billy gurult be a szobába, de Jacob nem jött utána, viszont fel nem tett kérdésemre így is megkaptam a választ. - Jake-nek el kellett sietnie a gyűlésre.

Húsz perc elteltével egy doktornő jelent meg, hogy megvizsgálja Keemayát, aztán mikor mindent rendben talált, megírta a kijelentkezési papírokat. Hazafelé Billy vezetett, Sarah az anyósülésen ült, míg én és Keemaya hátul. Ahogy hazaértünk Sarah elkezdett főzni, Billyhez pedig egy horgásztársa jött. Felkísértem Keemayát a szobájába, hogy egy kicsit pihenhessen. Fogalmam sem volt, mit kezdjek magammal Jake nélkül, ezért átbattyogtam a szobájába, hogy jobban körülnézzek.

Jake szobája nem volt éppen egy kincsesbánya, így hamar végeztem. Arra gondoltam, kicsit lefekszem aludni, bár Jacob nélkül az sem volt az igazi. Már majdnem elaludtam, mikor valaki halkan kopogott az ajtón és Sarah dugta be a fejét. - Ne haragudj, nem akarlak zavarni, csak kérni akartam valamit.

- Oké, mit tehetek érted? - ültem fel az ágyon.

- El kellene ugranom a boltba, de nem szeretném Keemayát egyedül hagyni, ha megkérlek elmennél helyettem? - Ennél jobb hírt nem is kaphattam volna, még csak pár órája vagyok egyedül, mégis unatkozom.

- Persze, nagyon szívesen, csak írd fel, mit kell hoznom. - Felvettem a kardigánom, majd lementünk, hogy Sarah felírhassa miket kell hoznom, kaptam egy aranyos kis kosarat és már indultam is.

A bolt nem volt messze, bár az egész hely nem állt többől, mint pár utca, ezért mindent közelinek lehet mondani. A boltba lépve megszólalt egy kis csengő, ami új vásárló jelenlétét volt hivatott jelezni. Ahogy tanította az édesapám, idegen helyre belépvén, azonnal köszöntem. Az eladó, aki valószínűleg a tulajdonos is lehet, hatalmas mosollyal köszönt vissza. Nem volt túl nagy helyiség az egész bolt, de így is három sorra volt osztva minden. Szép lassan mindent megtaláltam, pakolás közben megakadt a szemem egy magas fiún, aki falka tag volt. Odasiettem hozzá, majd mosollyal az arcomon kezdtem el vele beszélgetni. - Szia Josh! Neked nem a falkagyűlésen kéne lenned? - érdeklődtem, mert itt valami nem stimmelt, és tudni akartam mi.

- Szia Carly! Gyűlés, nekem nem szóltak semmiféle gyűlésről, kitől hallottad? Különben is a gyűléseink egy ideje már az éjszakai őrjáratok előtt szoktak lenni. - Remek, akkor Jake hazudott, de miért? Megígértem neki, hogy nem teszek semmit nélküle, de ennek sajnos kénytelen leszek mégis utána járni.

- Jake mondta, de az is lehet, hogy csak félreértettük egymást. - Aztán elkezdtem gondolkozni, hogy talán a dokival és a szőke fiúval lehet összefüggésben a dolog, mert miután találkoztunk velük, Jake nagyon feszült volt egész nap. Vajon, Josh mennyit tudhat azokról az emberekről? Falkatag, szóval biztos be van avatva minden ilyenbe. Már csak ki kell valahogy szednem belőle, de hogy? Kérdezzek rá kapásból vagy trükközzek egy kicsit? Döntöttem, rákérdezek szemtől-szemben. - Josh, te ismered azt a magas orvost, a forksi kórházban?

- Persze, hiszen Cullenéket mindenki ismeri. A család nyolc tagú, akit te is említettél, Dr. Carlisle Cullen a családfő, aztán van Esme, a felesége és a „gyerekek” - mutatott idézőjelet az ujjaival. Mikor látta rajtam, hogy nem értem, volt olyan kedves és tájékoztatott. - Van a nagydarab, ő Emmett, az ő felesége, a rendkívül hiú Rosalie, egy boszorkány az a csaj, ha engem kérdezel. Rajtuk kívül még ott van a másik szőke fiú Jasper – oké, szóval akiket én láttam az a család feje Carlisle és a „fia” Jasper volt -, neki is van felesége, Alice, na az a csaj tényleg nem semmi, olyan mint egy felhúzva maradt Duracell nyuszi. Végül, de nem utolsó sorban, pedig Edward és Bella, ők viszonylag friss házaspár. Viszont, Forks-ban mindenki úgy tudja, ők testvérek, bár kétlem, hogy ezt még bárki is bevenné. Egyébként, Bella itt ismerte meg Edwardot, ugyanis Bells apja az itteni rendőrfőnök és nem mellesleg Billy legjobb barátja. A Cullen család nemrég költözött vissza, azt hiszem, valahogy olyan tájt, mikor te is idekerültél.

Sajnáltam Josh-t, mert biztos voltam benne, hogy ha Jake megtudja, mennyi mindent elárult a családdal kapcsolatban, valószínűleg nem teszi zsebre, amit kapni fog. Bűntudatom volt, amiért még jobban belerángatom, de muszáj volt találkoznom velük. Igaz, ami igaz azért sokáig nem kellett noszogatnom a válaszok miatt. Nem hiába mondják, hogy a férfiak sokkal pletykásabbak, mint a nők.

- Értem, és köszönöm az információt. - A kis ismertető alatt megvettem mindent, ami kellett, és Josh volt olyan rendes, hogy hazakísérjen, még a kosarat is ő hozta. Nem voltam biztos abban, hogy tovább kéne kérdezősködnöm, de hajtott a kíváncsiság, és ez ellen nem tehettem semmit. - Am, Josh, egészen véletlenül nem tudod, merre laknak Cullenék?

- Ez egy buta kérdés, számtalanszor jártam már a kúriájukban. Az a ház hatalmas, soha életemben nem láttam még akkora épületet. - Időközben hazaértünk, majd leadtam Sarahnak mindent és szóltam, hogy sétálok egyet Josh-sal. Szóval, a főúton mész, mintha Forksba mennél vissza és mielőtt elérnéd lesz egy leágazás, ami egy kijárt útra visz, na az az út pontosan oda vezet téged. Máshova nem is tudsz onnan kilyukadni, de ha szeretnéd elviszlek oda. Utaztál már farkason? - Csillant fel a szeme, aminek a hátterében nem sejtettem semmi jót, de úgy éreztem nemmel kell válaszolnom.

- Még soha. - Josh vigyorogva vonult az erdőbe, elbújt egy nagy fa mögött, majd pár másodperc múlva egy óriási karamell színű farkas lépett ki onnan. A fejével mutatott, hogy menjek oda, amit késlekedés nélkül meg is tettem. Először nem értettem, mit akar, de miután hevesen mutogatott a fejével, felültem a hátára.

Nem voltam benne biztos, hogy jó az, amit teszek, de utána kell járnom a dolgoknak. Jó erősen belekapaszkodtam a farkas szőrébe és már indultunk is. Furcsa volt így utazni, mégis olyan ismerős érzés, pedig Jake még soha nem vitt magával.

Nem számoltam, mennyi idő telt el, de kb. 5 perc alatt a háznál voltunk. Tényleg robusztus egy épület, egy pillanatra meg is tántorodtam abban, hogy utána járjak mindennek, de valami mégis hajtott.

Miközben én még mindig a nagy épületen ámuldoztam, Josh visszaváltozott emberré. - Bejössz? - kérdeztem, mikor mellém ért.

- A-a, ne haragudj, de az alfám szólt, hogy beszélni akar velem. Tudod, mi halljuk egymás gondolatait. Viszont nekem most mennem kell, visszatalálsz, ugye? Vagy, ha megcsörgetsz el is jöhetek érted.

- Aranyos vagy, köszönöm, de szerintem visszatalálok, ha mégsem akkor hívlak. - Elköszöntünk egymástól és Josh már el is tűnt a szemem elől. Rám nem várt más, csak az, hogy feltérképezzem a házat. Még abban sem voltam biztos, hogy a bejárati ajtó nyitva van-e.

Felmentem a lépcsőn, hogy megnézzem, de az be volt zárva. Körbementem a verandán, de sajnos egyik ablak sem volt nyitva. Benéztem az egyik ablakon, nem tudom ki a lakberendezőjük, de valami gyönyörű volt a berendezés. Elkenődve battyogtam le a lépcsőn, majd leültem. Már épp kezdtem feladni, mikor megláttam a garázsajtót, ami nem volt teljesen bezárva.

Felpattantam és odarohantam, hogy kinyissam. Elég nehéz volt feltolni, ráadásul, majdnem magával rántott olyan magasra ment fel. Arra is rá kellett jönnöm, hogy ez nem tipikusan egykocsis garázs. A mi otthoni lakásunk simán elférne ebben a garázsban. Pár másodperc csodálkozás után megtaláltam a lépcső feljárót. Felmentem, majd kinyitva az ajtót, egy kis folyosón találtam magam. Tovább mentem, leesett az állam a hatalmas nappalitól, a sarokban volt egy számítógép, kezem a házra tettem, ellenőrizve ezzel, hogy mikor jártak itt utoljára és nem csalódtam, mert meleg volt, szóval nemrég mentek el itthonról. Körbe jártam az egész házat. Voltam a konyhában, sőt még a felső szintet is végigvizslattam. Benéztem minden szobába, a hálószobákon kívül találtam egy dolgozó és gyerekszobát is, bár az előbbit valószínűleg gyakrabban szokták használni. A hálószobákban feltűnt, hogy nincs egy ruhadarab és kép sem, így arra gondoltam ez a család sietősen távozott.

Olyan volt az egész, mintha előre tudták volna, hogy jövök, ezért minden nyomukat próbálták eltüntetni. Valami azt sugallta, Jake még a segítségükre is volt ebben, már csak azt kellett megtudnom, miért? Nem kellett sokáig gondolkoznom azon, mit is csináljak, mert Jake megjelent. Kulccsal nyitotta ki az ajtót, ez már magában gyanús volt, míg én a nappaliban ültem a kanapén. Mikor meglátott nem mondott semmit, csak állt ott szótlanul, engem nézve.

- Azt hiszen lenne, mit megbeszélnünk.

Szóval, akkor a kérdések: Szerintetek, ki rabolta el Carlyt mikor egy éves volt? Hova mehettek Cullenék?