4. fejezet: Féltés

Kinyitottam a szemem. Először homályosan láttam, de hamar kitisztult. Meglepődtem, mert egy teljesen más kép fogadott, mint amire vártam. Egy számomra idegen helyiségben voltam. Felültem az ágyban és alaposan körülnéztem. Végigpásztázva a szobát, rá kellett jönnöm, hogy egy fiú vagy, inkább már férfi szobájában ébredtem. Fáztam egy kicsit, ezért jól bebugyoláltam magam, mikor észrevettem, nem a tegnapi ruhám van rajtam. Egy világoskék férfi ingben feküdtem, valakinek az ágyában. Megrémültem és csak remélni tudtam, hogy ez a valaki nem más, mint Jacob. Aztán felötlött bennem az is, hogy ki adhatta rám ezt az inget. - Talán az megtörtént és nem is emlékszem semmire? - Annyi rémlett a múlt éjjel történtekből, hogy Jacobbal az autója hátsó ülésén... . Ha, csak erre gondoltam, máris belepirultam. Kopogás zavart meg a gondolkozásban. Jacob dugta be fejét az ajtón.

- Szia! Bejöhetek? - Vártam, hogy jöjjön a megszokott mosoly, de ez most elmaradt, végigmért és aggódás futott át az arcán. Bólintottam, engedélyt adva. - Hogy vagy? - kérdezte, miközben egy tálcával a kezében jött felém, majd ült le az ágyra. A tálcát gondosan elhelyezte törökülésben lévő lábamon. - Anya küldi, muszáj enned, három napja egyfolytában alszol. Már kezdtünk megijedni, hogy valami nagy baj lehet.

- Jól vagyok. Három napja? De hát, mi történt? Annyira emlékszem, hogy az autódban vagyunk aztán elhomályosodott a világ. Most pedig itt vagyok, valószínűleg a te szobádban, és fogalmam sincs kinek az ingje van rajtam - néztem rá félénken. - Mi....öhm, hát szóval – mutattam rá, majd magamra – meg... megtettük?

- Nyugodj meg, nem történt semmi olyan. Lehet, hogy néha nem látszik, de arra neveltek, tiszteljem a nőket. Nem szokásom kihasználni a lányokat, még akkor sem, ha nagy a kísértés - jelent meg az a huncut kis mosoly, amire egészen eddig vártam. - Egyébként ott este az autóban elájultál, amivel a frászt hoztad rám. Azonnal bevittelek a kórházba, ahol annyit mondtak, leesett a vérnyomásod. Bár, arra nem számítottam, hogy három napig ki leszel ütve emiatt.

- Ne haragudj, csak tudod nem igazán értem, hogyan is került rám ez az ing. Ezért is gondoltam talán, hogy tudod... - pillantottam elpirulva a sarok fel.

- Semmi gond. Igazából, mikor hazahoztalak anya öltöztetett át és tényleg az én szobámat kaptad meg. Ezzel a húzásoddal, engem addig a vendég szobában lévő rekamiéra száműztél, amin rettentő rossz aludni – ropogtatta ki a hátát -, de ez sem gond - mosolygott tovább -, jól elvoltam. Figyelj, a kórházban azt mondták, hogy egy ideig figyelni kéne, hátha megint elájulsz. Szóval arra gondoltam, amiben a szüleim is egyetértenek velem, hogy esetleg ideköltözhetnél erre a kis időre, míg haza nem mész. - Harapta meg ajka szélét, miközben ártatlanul pislogott rám.

- Szerintem ez nem igazán jó ötlet, mint már a múltkor is mondtam, nem szeretnék túl közel kerülni és megszeretni titeket. Abból egyrészt úgyis csak a baj lesz, másrészt iszonyatosan rossz lenne itt hagyni bármelyikőtöket - kezdtem volna felsorolni a már jól ismert érveket, de Jake arcára kiült egy kaján kis vigyor, ami nagyon bosszantott. - Mi van, mit vigyorogsz ennyire?

- A túl közel kerülést a múltkori kis akciód után, szerintem már nem kéne feszegetned - vigyorgott tovább pimaszul, mire bennem felderengett minden, azon az estén történtekből. Az arcom rögtön égni kezdett, amit Jacob még viccesnek is talált és a vigyorgásból egy eszméletlenül jó ízű nevetésbe kezdett. - A lelkivilágunkkal pedig, ne törődj. Szerintem a végén még maradni is akarsz majd. Akkor, mi legyen, ideköltözöl? - kérdezte egyre közelebb hajolva hozzám.

Éreztem forró leheletét az arcomon. - Am, rendben. - Még mindig nem értettem, miért van rám ilyen hatással, de ebben a percben nem is érdekelt, mert bármit megadtam volna, hogy csak egy kicsit gyorsabban közeledjen felém.

Mégis én szakítottam meg a közeledést, mikor meghallottam Keemaya hangját. - Anya, anya éljen belement. Akkor most már lemehetünk a partra? - Jake-kel azonnal elmosolyodtunk, annyira édes volt a kishúga. Látszik rajta, hogy nagyon szeret, bár még nem is ismer.

Jake telefonja megcsörrent, aki a készülék kijelzőjére pillantva azonnal felvette. Miközben ő beszélgetett, én belapátoltam a tálcán lévő összes ennivalót. Látszott rajtam, hogy már három napja nem ettem, csak úgy tömtem magamba az elém tálalt kaját. Jacob hirtelen nagyon ideges lett.

- Most mennem kell, de később még visszajövök. Ígérd meg nekem, hogy addig is vigyázol magadra és nélkülem ne mászkálj el sehova - nézett komolyan a szemembe - mivel a szám éppen tele volt, válaszolni nem tudtam csak bólogatni -, majd nyomott egy hatalmas puszit a homlokomra.

Mire végeztem a reggelivel, úgy néztem ki, mint aki négy hónapos terhes. Nagyot nyújtózkodtam, majd jól bebugyoláltam magam Jake takarójába, ami az évek alatt teljesen átvette az ő illatát. Hatalmasat szippantottam, aztán az álom újra elnyomott.

Motoszkálásra ébredtem, ezért felnéztem. - Jaj, ne haragudj kedveském. Jake mondta, hogy beleegyeztél a költözésbe. Ezért, míg nem hozzátok el minden cuccodat, kértem kölcsön Emilytől pár régebbi ruhát - mosolygott rám Sarah. - Ha van kedved, le is tusolhatsz. Egyik fiú sincs itthon és, ha gondolod, addig lefoglalom Keemayát is, mert már nagyon be van sózva.

- Köszönöm szépen, az tényleg nagyon jól esne - pillantottam magamra, és talán egy alapos hajmosás sem ártana.

- Rendben, a fürdőt a folyosó végén találod, amíg összeszeded magad, megyek teszek ki neked tiszta törölközőt. - Libbent ki kecsesen Jacob anyukája a szobából.

Nehezemre esett kikászálódni az ágyból, annyira jó meleg és Jake illat lengte be az egész ágyat és szobát. Húsz perc kellett ahhoz is, hogy egyáltalán kibújjak a takaró alól, de a végén csak sikerült. Szerencsére az ing elég nagy volt rám, ahhoz, hogy ha bárki mégis szembe jönne velem – ami, mint Sarah-tól megtudtam, lehetetlen -, ezen a kis távon nem látna az ég világon semmit belőlem.

Háromnegyedig engedtem a kádat forróvízzel. Próbaként belelógattam a lábujjam, hogy megnézzem biztos, ami biztos, nem túl forró-e. Nagyjából tíz perce áztathattam magam, mikor meghallottam Sarah hangját.

- Fiam, várj már, Carly éppen fürdik, szóval menj szépen és segíts inkább egy kicsit a húgodnak, mert, ha ő dobja fel azt a palacsintát, megint festhetünk ki újra. - Úgy sejtettem, hogy ez a beszélgetés már a fürdőajtó előtt zajlott. Nem hallottam választ, ezért arra gondoltam, Jake valószínűleg, mint máskor is ezerrel mosolyog, miközben az anyukája próbálja eltaszigálni a fürdőszobaajtó elől.

Az időérzékem nem mindig volt túl jó, de úgy saccoltam már vagy harminc perce áztatom magam. Úgy döntöttem ennyi mára éppen elég volt, így kiszálltam, megtörölköztem, majd körbe tekertem magamon egy másik törölközőt.
Kikukucskáltam az ajtón, majd mikor már biztosan meggyőződtem arról, biztonságban vagyok a kíváncsi szemek elől, rekord sebességgel száguldoztam ideiglenesen kijelölt szobám felé. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd az ágyhoz sétáltam és elkezdtem válogatni a kitett ruhák között.

Annyira belemerültem a válogatásba, hogy már csak egy kis kattanást hallottam. Felesleges volt hátra néznem, mert tudtam Jake áll a hátam mögött. Libabőrös lettem, mikor megéreztem forró leheletét a tarkómon. Akaratlanul is felnyögtem, mikor forró ajkaival végigszántott a nyakamon. Nem bírtam tovább, megfordultam és azonnal ajkai után kaptam. Nyelvünk heves táncba kezdett. Imádtam, mikor kiengedte a haját, azonnal beletúrtam. Szorosan magához ölelt, aztán a csók hirtelen megszakadt. Muszáj volt mindkettőnkben levegőhöz jutni, de nem telt el sok idő, már is folytattuk ott, ahol abbahagytuk. Hosszú idő telt el az újabb levegővételig, mindeközben a vágy csak tovább fokozódott bennem. Arra gondoltam, talán itt az idő, hogy megtapasztaljam a testi gyönyöröket, ezért a törölközőm szegélyéhez nyúltam, majd óvatosan kibogoztam a rátett csomót és vártam, hogy a földre hulljon.

Ám, ez nem történt meg. - Még nem állsz készen arra, szóval nem sietünk sehova. Nekem a csók is bőven elég, legalábbis egy ideig mindenképpen - nyomta homlokát a homlokomnak Jake, miközben szorosan fogta az éppen leesni készülő törölközőmet. - Soha, senki iránt nem éreztem még ilyet, ezért tudok várni, míg nem érzed azt biztosan, hogy itt az ideje.

Áldottam a szerencsémet Jacobbal, mert mindent alaposan átgondolva, még tényleg nem állok készen erre. - Már elengedheted a törölközőmet - hámoztam le ujjait a törölközőm szegélyéről, hogy újra összefoghassam. - Egyébként, miért jöttél? - néztem rá szégyenlősen.

- Öhm, mi? - kapott észhez, majd hátrált két lépést és megfordult, hogy felöltözhessek. - Ja, igen. Szóval, arra szeretnélek kérni, hogy egyedül ne mászkálj sehova, mert az itteni medvék veszélyesek. Sok az állattámadás mostanában erre felé. Naplemente után se nagyon mászkálj egyedül kint, nem akarom, hogy bármi bajod essen. Ha valahova el akarsz menni, csak szólj és azonnal a rendelkezésedre állok. - Sohasem szerettem, ha megmondják, mit tehetek és, mit nem. Bébiszitterre pedig nem volt szükségem.

Meghallgattam Jake-et és végül beleegyeztem, de amit ő nem tudott az az volt, hogy ezzel csak felpiszkálta a fantáziámat. Most már muszáj lesz megnéznem, mitől óv igazából ennyire Jacob, csak kell találnom egy kifogást, hogy kijussak a házból.

Átöltöztem, majd lementünk a nappaliba. Hogy ne csak folyton Jacobbal legyek, besegítettem Sarah-nak a főzésben. Jake az apjával diskurált valami nagyon fontosról. Néha elcsíptem pár szót, amiben a „turisták", „erdő” és a „támadás” szó szokatlanul sokszor szerepeltek. Kíváncsi voltam, az indián ételek elkészítésére, de csak testben voltam jelen, agyilag teljesen máshol jártam. Volt egy-két jó ötletem, de hamar elvetettem őket, mert Jacob árgus szemekkel figyelt mikor azt hitte nem látom és különben is túl átlátszónak tűntek, Jake kapásból kiszúrná, mire megy ki a játék. Mintha mindig tudná, min zakatol az agyam.

A legváratlanabb pillanatban talált rám a megoldás, Keemaya személyében. - Anya, anya akkor ma lemehetünk a partra Carlyval - nézett a kicsi lány esdeklően édesanyjára, ám Jake hamar lelombozta.

- Szerintem, ez nem a legjobb ötlet - támaszkodott Jake az ajtófélfának, mérgesen mégis aggódó tekintettel, majd összefonta mellkasa előtt a karjait. - Maradjatok itthon, kitalálunk néhány frankó játékot, hidd el, jól elleszünk - kacsintott húgára, majd lehajolt hozzá, de Keemaya szerencsémre elővette az aduászt, ami után Jake kénytelen volt belemenni, akár akarta, akár nem.

- Légyszi, légyszi – kezdett el szipogni - megígérted, hogy kimehetek vele a partra. - Úgy láttam jól halad, mert Jacob először nemet akart mondani, de amint meglátta kishúga lebiggyesztett száját és hatalmas krokodil könnyeit, nehéz szívvel ugyan, de belement.

- Rendben legyen, de akkor én is megyek veletek. Na, mit szólsz? Csak, mi hárman - mosolygott húgára ezer wattos mosolyával, de Keemaya nem hagyta magát, mert rögtön átváltott morcosba.

- Ez nem ér, amióta találkoztatok csak veled van, most én is akarok egy ilyen napot. Jacob tudod, mennyire szeretlek ugye? - váltott hirtelen mézes-mázosra, amivel azonnal levette lábáról a bátyát.

- Oké, de egy óránál tovább ne legyetek - emelte fel Keemayát és két hatalmas puszit nyomott az arcára.

Keemaya azonnal elrohant, hogy összeszedje mindazt, amit el szeretne hozni. Újra a főzésre koncentrálhattunk, a délutáni akadály elhárítása után – amit Keemayának köszönhettem – már zavartalanul figyelhettem Sarah tanácsait.

Mikor készen lettünk az ebéddel, összeültünk az asztalnál és jó ízűen elfogyasztottuk. Keemayát le sem lehetett lőni, annyira izgatott volt. Jacob és én magunkra vállaltuk a mosogatást, így addig is kettesben lehettünk. Megnyugtató volt a közelében lenni - bár az nem tetszett, hogy azt akarta ne menjek nélküle sehova, ez olyan volt, mintha kalickába zárna és abból nekem eddigi életem során, már elég volt -, vonzott magához, de ahogy megfigyeltem, ez visszafelé is működött, mintha egy láthatatlan kötelék fűzne össze minket. Bár csak nem régóta ismerem, úgy tűnik szerelmes lettem.- Várjunk csak, szerelem? Hiszen, tényleg alig ismerem, mi van ha teljesen félreismerem és nem az, akinek adja magát? - Az évek során sokszor égettem már meg magam ilyenekkel, de ez mégis más. Valami miatt Jake-ben feltétel nélkül megbízom. Lehet, hogy nem jól teszem, mégis megbízom. Még itt vagyok pár hétig, szóval, ha engedi, lesz időm kiismerni.

Hamar eljött az idő, hogy elinduljunk Keemayával. Jake folyton megesketett, hogy nem megyünk az erdő közelébe. Lelkiismeret furdalásom volt, hogy füllentek, de muszáj volt megtudnom, miről van szó.

Mindig, mikor a tengerhez jöttem, mióta itt vagyok, gyönyörű volt. La Push időjárásához képest nagyon jó az idő. Keemaya ki is nézett egy helyet, ahova leülhettünk, majd elmesélte, mi történt vele a suliban. Nagy megdöbbenésemre megtudtam azt is, hogy Keemayának van egy rejtett betegsége, amire csak nem régen találtak rá hosszú idő után az orvosok. Mint kiderült, emiatt sokat csúfolják az iskolában.

Sokat beszélgettünk és játszottunk is, de az egy óra hamar eltelt. Elindultunk visszafelé, útközben azonban összetalálkoztunk Embryvel. Keemaya előre sietett, mert megígérte az anyukájának, hogy gyorsan hazaér és segít neki a házimunkában. Beszélgettem pár szót Embryvel, és rajta is láttam, hogy valami miatt feszült. Fel is ajánlotta, elkísér a Black-házhoz, de mondtam, nem kell, csak néhány méterre van, így hamar odaérek.

Elindultam a Black-ház felé, még az a szerencse, hogy van egy kis kanyar az ösvényen, amin visszajutok. Elbújtam egy fa mögött, és mikor Embry már messze járt, elindultam, hogy felfedezzem, miért mondják ennyire veszélyesnek az erdőt. Ahogy egyre beljebb mentem, a lombkorona úgy sűrűsödött és lett sötétebb. Egy ideje már haladtam, mikor valami árny suhant el mellettem. Túl gyors volt ahhoz, hogy alaposan megfigyelhessem. Nem néztem a lábam elé, ezért elestem egy kiálló fa gyökerében. Megijedtem, mikor elém lépett valaki. Felnéztem. Ahogy megpillantottam, az ösztöneim rögtön az súgták, fussak. Azonnal futásnak eredtem, de nem jutottam messzire, mert ez a valaki utánam jött és egy fának hajított. Összerogytam, az összes porcikám fájt. Ez a férfi szép ráérősen sétált oda hozzám, megmarkolt a nyakamnál fogva, majd felállított.

Tudtam, innen már nincs menekvés. Rákényszerített, hogy a szemeibe nézzek, de azoknak furcsa, vöröses árnyalata volt. Nem értettem az egészet, soha nem láttam még olyan embert, akinek ilyen szemei lettek volna. Közelebb hajolt hozzám, majd a verőeremtől nem messze beleszagolt a levegőbe. Megharapott, amint elkezdte szívni a vérem, pár csepp után abbahagyta és meglepődve nézett rám. - Ezt nem értem, de hát …. - Már nem tudta befejezni a mondatot, mert feltűnt Jacob.

- Azonnal engedd el, te szemétláda. - Még, annyit láttam, hogy Jake elkezd futni, aztán felugrott és mikor leérkezett, már egy farkas állt a vörös szemű férfival szemben. Engem elengedett, lerogytam a földre, majd elájultam.

Sziasztok!

Ez még nem friss, viszont azzal kapcsolatban írom, ezt a pár sort.
Mint láthatjátok oldalra kitettem egy kis ízelítőt a következő fejezetből, ami valószínűleg vasárnap jön.
Addig is sok-sok puszi!
Carly:)

UI:Nagyon szépen köszönöm, azoknak akik a legutolsó fejezetnél komiztak, de a többi hozzám látogatót is szeretném megkérni, írjon pár szót. Felőlem akár a chat - be is írhatjátok!!!

3.fejezet: Megválaszolatlan kérdések

Sziasztok!

Megérkezett a friss!!!!
Szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy 16 éven aluliaknak nem ajánlott.
Jó olvasást!!!
Puszi:)
Carly


Váltott szemszög


/Carly szemszöge/:

Ezen az éjjelen sem aludtam túl sokat. A vekker csörgése előtt fél órával, már felöltözve bámultam magam elé. Lebattyogtam a motel kis éttermébe, leültem az egyik asztalhoz, rendeltem egy bögre kakaót és pár szelet pirítóst. Szép lassan majszolgattam a reggelimet, mikor egy simítást éreztem a hátamon, ezért az irányába fordultam.

- Szia, jó reggelt! Mit csipegetsz? - köszöntött kora reggel egy mosollyal és egy hatalmas puszival Jacob.

- Helló, pirítóst és kakaót. Te, mit keresel itt? - ült le közvetlenül, velem szemben az asztalhoz.

- Nem emlékszel? Arról volt szó, hogy velem jössz, mert vennem kell pár dolgot. - Vette el az egyik pirítósomat, majd kettétörte és jó ízűen beleharapott.

- Tudod, az az igazság, hogy nemsokára hazamegyek, ezért nem kéne közel kerülnünk egymáshoz – kinéztem az ablakon és megláttam kint az utcán egy kutyáját sétáltató párt, ekkor ugrott be egy nagyon jó ötlet –, és különben is, engem otthon vár a párom. Szóval remélem, most már érted, miért nem lehet köztünk az ég világon semmi - felnéztem és két nappal ezelőtti találkozásunk óta először nem mosolygott, sőt inkább szomorúság honolt a szemében.

Olyan volt, mint egy szomorú szemű kiskutya. Annyira megsajnáltam szegényt, ezért átfutott az agyamon, hogy ettől függetlenül barátok még lehetünk. - Figyelj, ettől még elkísérlek, ha szeretnéd és a barátságomat is felajánlom, de ezen kívül nem adhatok semmi mást - néztem a szemébe. Éppen válaszolni akart, de ekkor mellettünk termett egy szőke ciklon, akinek a mosolya körbe érte a fejét. Úgy nézett Jacobra, mint aki a szemeivel menten felfalja és ez zavart. Nem tudom pontosan, miért, de zavart.

- Szia Jacob! Hogy vagy? Tudod, azon gondolkoztam, ha ma nincs kivel menned arra a kis összejövetelre La Push-ban, én szívesen elkísérnélek – támaszkodott az asztalra -, hogy Jake pont belásson a ruháján lévő kivágáson – pilláit rebegtetve, de magamban jót kacagtam, mert Jacob nem úgy nézett ki, mint akit ez nagyon érdekelne. Aztán a lány tekintete rám vándorolt, majd felegyenesedett és úgy kérdezte: - Ő, ki? - bökött rám a fejével.

- Ő Carly, az a lány, akivel a már általad is említett összejövetelre vagyok hivatalos. - Köpni-nyelni nem tudtam, mert eddig semmilyen összejövetelről nem volt szó, csak arról, hogy elmegyünk venni pár dolgot. Jacob kikérte a számlát és fizetett. - Szóval, ha nem haragszol most sok a dolgunk. Jó volt látni Molly, további szép napot! - Jacob kezét a kezembe kulcsolta, kinyitotta számomra az anyósülés felőli ajtót, majd besegített. Így hagytuk el a motelt és vettünk az irányt Port Angeles felé.

Sokáig szótlanul ültünk az autóban, aztán kifakadtam. - Elárulnád, mi volt ez az egész? Milyen összejövetelről is van szó? Mikor akartad elárulni, hogy szeretnél elcipelni valami ilyesmire?

- Molly egy lány, aki szeretne velem összejönni csak azt nem veszi észre, hogy ez nem kölcsönös, mert nekem mással vannak hosszú távú terveim - magyarázkodott Jake úgy, mintha számon kértem volna rajta az összes eddigi kapcsolatát. - Az összejövetelről, pedig csak annyit – sóhajtott hatalmasat –, reménykedtem abban, hogy ebéd közben megtudlak győzni arról, kísérj el. Mindenkinek lesz párja, így arra gondoltam, talán eljönnél velem, sokan kíváncsiak ám rád.

- Rám? Hiszen nem is ismerek senkit, csak téged és a családodat. Különben is, mint mondtam, van valakim, így szerintem hanyagoljuk ezt a dolgot - próbáltam hűvös lenni Jacobbal, de ez annyira nehéz volt, hiszen mikor a közelemben volt, folyton úgy éreztem, mintha vonzana magához, akár egy mágnes.

- Rendben, akkor nem fogok nyomulni. Viszont remélem, azért az esti kis partira eljössz velem, de szigorúan csak, mint barátok - nézett rám félénken, mintha éppen az előbb haraptam volna le valakinek a fejét élő egyenes adásban több száz ember előtt.


/Jacob szemszöge/:


Izgulok. Bármennyire is nehezen vallom be férfiként, mégis izgulok, de ezt persze kifelé nem mutathatom, hiszen Carly biztos furcsán nézne rám. Olyan gyönyörű, ahogy a kusza göndör vörösesbarna tincsek az arcába omlanak. Próbálok arra koncentrálni, amit Emily rám bízott, de Carlyval az oldalamon nagyon nehéz lesz. Tegnap esti csókunk óta egyszerűen nem tudok másra gondolni, csak puha ajkaira. Most is nagyon nehezen tudom megállni, hogy ne rántsam magamhoz a derekánál fogva és csókoljam kifulladásig.

El kell hessegetnem ezeket a gondolatokat, mert még a végén tényleg megteszem mindazt, amit az évek alatt annyiszor elképzeltem. Ő a bevésődésem, ami azt jelenti sokkal többet érzek iránta, mint szerelem, ez valami nagyobb dolog. Az évek során sokszor fantáziáltam, vajon milyen lenne vele átélni az első együttlétet? De most, hogy itt érzem magam mellett a teste melegét, az ágyékom fájdalmasan rándult egyet.

Molly öltözhet akármilyen kihívóan, nem tudok úgy ránézni, mint egy nőre, de Carlyról már csak attól is erotikus gondolatok jutnak eszembe, ha felveszi a kabátját. - Jacob az istenért koncentrálj arra, amit Emily mondott – dorgáltam meg magam gondoltban, mert megint elkalandoztam.

- Bejössz velem a boltba? - kérdeztem a mellettem ülő gyönyörűséget, aki szemmel láthatóan még mindig durcizott.

- Gond lenne, ha én inkább a szemközti könyvesboltba mennék? - nézett rám ártatlanul, mintha átharapnám a torkát csak azért, mert szeret olvasni.

A reggeli számonkérés után el kell gondolkoznom azon, hogy valóban igazat mondott-e az európai udvarlójáról vagy csak le szeretne rázni? Muszáj lesz rákérdeznem, ha mégis igaz a dolog, legfeljebb megkeresem és kiverem az összes fogát. Már csak, attól is felmegy az agyvizem, ha arra gondolok valaki hozzáérhetett bőréhez, belenézhetett gyönyörű mogyoróbarna szemeibe vagy megízlelhette édes ajkait.

Dühösen dobáltam minden felírt dolgot a kocsiba, mert minél hamarabb utána akartam járni ennek az egésznek. Az összes megvett cuccot bevágtam az autó hátsó ülésére, majd a könyvesbolt felé vettem az irányt. Érkezésemet egy kis csinlingelés jelezte a bent lévők számára, Carly azonnal az ajtó felé kapta pillantását, majd rám mosolygott és tovább fürkészte az éppen nála lévő irodalmi könyvet. Attól a mosolytól már majdnem elfelejtettem, hogy miért is jöttem, de hamar észbe kaptam. Odasétáltam, ahogy mellé értem megcsapott édes illata, amitől csak még kívánatosabb volt számomra.

- Én végeztem, ha te is, akkor visszaindulhatnánk, mert még be kell dobnom Emilynek, amiket vettem. - Beleegyezésképp csak egy bólintást kaptam. Visszatette a helyére az elvett könyvet, majd elköszönt a boltos lánytól.

- Ne haragudj, hogy nem mentem be veled, de nagyon utálok vásárolni. Hazaviszel, mármint vissza a motelbe vagy megyünk még valahova? - kérdezte félénken a pillái mögül. Először tényleg vissza akartam vinni, de meggondoltam magam.

- Ha tudsz még rám szánni egy kis időt, akkor szeretnék elmenni máshova is. - Valahogy sarokba kell szorítanom, hogy kiderítsem az igazságot. Nem akarom újra elveszíteni, már így is annyi időt pazaroltunk el. Tíz év hosszú idő, bármit megadnék, csak hogy visszakapjam ezt az időszakot.

A 101-es útnál lekanyarodtam jobbra egy kis ösvényen. Emlékeztem, hogy van itt valahol egy kis ház, amit még apám mutatott kis srác koromban a balesete előtt. Carly érdeklődve nézett körül, ahogy egyre mélyebbre mentünk az erdő sűrűjében. Aztán egyszeriben megláttam azt a helyet, amit kerestem. Látszott a kis faházikón, hogy egy ideje már nem járt erre senki. Oldalt a gaz már kissé benőtte, de ettől függetlenül még mindig olyan volt, akárcsak gyerekkoromban.

- Van kedved megnézni belüről? - mosolyogtam biztatóan, mert láttam Carlyn, nem igazán érti, miért is hoztam egy nem túl bizalomgerjesztő helyre. Még így is félénknek tűnt, ezért megragadtam a derekánál és magamhoz húztam, ezzel próbáltam megnyugtatni. Felsétáltunk a verandán, vigyázva vezettem végig, nehogy valamelyik fa beszakadjon. Mikor kicsi voltam, már akkor is elég rozoga volt ez a viskó, de most, hogy Carly velem van, muszáj jobban odafigyelnem.

Óvatosan nyitottam ki az ajtót és vezettem be lenyomatomat. Mikor utoljára itt voltam, még teljesen be volt rendezve az egész, mert apáék ezt a kis házat használták a vadászathoz - főleg, ha több napra voltak távol otthonról -, de mára már csak egy kanapé van itt és az évek óta felhalmozódott por mennyiség.

Lesöpörtem a por nagy részét, majd levettem a felsőm – közben fél szemmel lenyomatomra pillantottam, aki azonnal elvörösödött - és a biztonság kedvéért leterítettem azt is, mert nem akartam, hogy Carly ruhája koszos legyen. Helyet foglalt, majd kérdőn nézett rám, végül leültem én is.

- Szóval elárulod, hogy miért is jöttünk ide? Van netán valami különleges oka?

- Jó megfigyelő vagy, ebben biztos édesapádra ütöttél. Tényleg okkal hoztalak ide, igazából szeretnék többet megtudni a barátodról. Szóval, először is, mi a neve? Mennyi idős, honnan ismered, mióta jártok együtt? - kezdtem el faggatózni.

- A neve...Martin, huszonhárom éves, még az iskolából ismerem és fél éve járunk együtt. Akarsz még valamit tudni vagy mára befejezted? - lett hirtelen ingerült, ami nem jelenthetett mást, csak és kizárólag azt, hogy hazudik.

Most már nem állhatok le, valahogy muszáj lesz kiugratnom a nyulat, abból a bizonyos bokorból.

- Igen lenne, még pár kérdésem. Csókol olyan jól, mint én? Voltatok már úgy együtt? - Ennél a kérdésnél szakadt el Carlynál a cérna. Sértődötten felállt, majd az ajtó irányába vonult. Kinyitotta, de kezemet feje fölé emelve egy mozdulattal visszacsaptam. Karjánál megragadva perdítettem meg tengelye körül, majd szorosan az ajtónak szorítottam, a menekülésnek kis esélyét sem hagyva.

Hiába próbált szabadulni, sehogy sem ment neki. Amint ő is felfogta, hogy ebből a helyzetből nem szabadulhat a szívverése egyre gyorsabbá vált, az arca pedig vöröses árnyalatot vett fel.

- Kérlek, ne haragudj! Nem akartalak megbántani, csak egyszerűen nem tudom elviselni azt a tényt, hogy bárki is hozzád ér. Tudod már régóta várok egy olyan lányra, mint te. Próbálom magam visszafogni, amióta csak megláttalak ott a parton, de nem megy. Folyton csak rád gondolok, minden percben veled lennék és... - Amit nem mondtam ki az volt, hogy mennyire kívánom őt, muszáj megízlelnem. - Az álla alá nyúlva kényszerítettem, hogy rám nézzen, majd megcsókoltam. Először ellenkezett, próbált ellökni aztán kis idő után a telt, puha ajkak elnyíltak. Ez a csók, annyira hevesre sikeredett, hogy még arról is elfelejtkeztem, mindjárt Emilyéknél kéne lennem.

A csókból hirtelen átváltottam puszikra, az arca minden négyzetcentiméterére szórtam pillepuszikat, majd tovább haladtam a nyakára. Egy óvatlan pillanatban, mikor nem figyeltem Carly kihasználva ezt, megszökött karjaimból, zihálva kuporodott a sarokba, miközben én még mindig az ajtónak támaszkodva álltam és próbáltam összeszedni magam.

Kis idő múlva Carly felállt a sarokból, odasétált hozzám, majd könyörgően rám nézet. - Légyszives, vigyél vissza a motelbe - nyitotta ki az ajtót, majd gyors léptekkel az autó mellé ért.

Beszállt a kocsimba. Követtem, beültem, beindítottam és kihajtottam a 101-es útra, Forks felé. Egész úton egy szót sem szóltunk egymáshoz, biztos voltam benne, hogy átléptem egy bizonyos határt. Hamar a motelhez értünk. Carly azonnal kipattant, én pedig utána. Elkaptam a kezét, hogy megakadályozzam ismételt szökését.

- Érted jöhetek este? - kérdeztem a homlokomat homlokának döntve. Éreztem Carlyn, ahogy megborzong a közelségemtől. Valami olyan hatással lehettem rá, mint ő rám, mintha drog vagy alkohol hatása alatt állnék. Forgott körülöttem a világ, egy teljesen más világban éltem ilyenkor. Csak egy beleegyező bólintást kaptam, semmi mást. Ha nehezen is, de el kellett szakadnom tőle pár órára, mert még rengeteg dolgom volt a parti előtt.

- Hétre érted jövök. - Újabb csókot akartam adni neki, de elfordította a fejét, ezért csak egy puszi lett belőle. Már csak távolodó alakjára eszméltem.

/Carly szemszöge/:

Szobámba érve bevágtam magam után az ajtót, nekidőltem és próbáltam lenyugodni. A szívem majd' kiugrott a helyéről. - Miért veszítem el a fejem mindig, mikor a közelembe jön? - Próbálom tartani köztünk a távolságot, de ez egyszerűen lehetetlen. A tegnapi csókunk lágy volt és puhatolózó, viszont a mai heves és vággyal teli. - Talán haza kéne utaznom, igen ez lesz a megoldás. - Álltam fel az ajtóból, kinyitottam a szekrény ajtaját, majd kivettem belőle a bőröndömet. Feldobtam az ágyra, kiszedtem minden ruhámat a fiókokból és elkezdtem beledobálni a táskába.

Aztán eszembe jutott Keemaya és, hogy mit ígértem neki. A kezem egy az egyben megállt a pakolásban, sóhajtottam és visszapakoltam minden ruhámat. Megígértem Keemayának, hogy lemegyünk valamikor a tengerpartra. Nem okozhatok neki csalódást, hiszen ő semmiről nem tehet.

Összeszedtem minden erőmet, felkeltem az ágyról és bementem a fürdőszobába. Megnyitottam a csapot, levettem az összes ruhámat, majd beálltam a forróvíz alá. Mivel Jacob egy szót sem szólt arról, miben kell mennem, arra gondoltam felveszem azt a fekete egybe részes combközépig érő estélyi ruhát, amit még anno az érettségi utáni bálra vettem, de nem vehettem fel. Volt egy hozzá illő kis csizmám és egy kabátom, mert hideg van kint.

Feltettem egy szolid sminket is, és éppen az utolsó simításokat végeztem a hajamon, mikor kopogtattak. Kinyitottam az ajtót, Jacob ott állt egy fekete színű szövetnadrágban és hozzá illő világos ingben, ami tökéletesen kiemelte sötétebb tónusú bőrét és tökéletes felsőtestét.

- Még nincs hét óra - lepődtem meg korai érkezésén.

- Mikor eljöttem otthonról, Keemaya csak félig volt készen az öltözködéssel, ezért úgy gondoltam először eljövök érted, aztán visszaugrunk érte - nagyot nyelt, mikor végig nézett rajtam. Estélyibe bújtatott testem, minden egyes porcikáját jól megfigyelte, majd megszólalt. - Gyönyörű vagy, így nehéz lesz az ünnepeltre figyelni - mutatott végig rajtam.

- Ünnepelt? Erről nem volt szó, szóval a ruha marad. - Még zuhanyozás közben eldöntöttem, kerülök minden testi kontaktust Jacobbal, bármennyire is szeretné. - Indulhatunk? - Kaptam fel a retikülömet és kabátomat az ajtó mellett lévő székből, mikor Jake csókot akart adni.

Behuppantunk az autóba, és már mentünk is La Push felé. Húsz perc telt el, míg odaértünk. Jacob beparkolt a felhajtóra, kiszállt, majd bement a húgáért. Körülbelül tíz perc telt el és Keemaya már rohant is az autó felé, őt követte a bátya is pár lépéssel lemaradva.

- Szia Carly! - ölelt meg előre hajolva Keemaya – Azta, de gyönyörű vagy.

- Köszönöm szépen – öleltem vissza -, te is nagyon szép vagy. Egy kismadár azt csiripelte, csak nehezen sikerült kiválasztanod a megfelelő ruhát mára - mosolyogtam rá, miközben Jake beült a volán mögé.

Végigmentünk a főúton, majd lekanyarodtunk balra egy kis kivilágítatlan utcába, ahol lampionok éles fénye jelezte, hova érkezünk meg pár másodpercen belül. Amint odaértünk Jacob azonnal kipattant és átsietett hozzám, hogy kinyissa nekem az ajtót, de megelőztem, így hátrasétált a húgához és őt segítette ki illedelmesen.

Sarah és Billy már kint vártak minket a ház verandáján. Odasiettem Sarah-hoz, majd megöleltem mindkettőjüket.

/Jacob szemszöge/:

Furcsa volt Carly, annyira próbált menekülni előlem. Kénytelen leszek ezért valahogy megleckéztetni, csak egy jó alkalomra van szükségem.

Mikor délután meghoztam Emilynek a kért cuccokat, külön figyelmeztettem mindenkit, ha egy mód van rá tartsa a száját. Nem szeretném, ha idő előtt elijesztenék. Szép lassan besétáltam Emilyékhez, mindenki ott volt. Jared Kimmel és az iker fiúkkal, Quil lenyomatával, Claire-rel, Leah bevésődésével, Peterrel, a falka friss fiatal tagjai, Sam nejével, Emilyvel, gyermekeikkel és a szüleink.

A gyerekek őrült sebességgel futkároztak. Amint beértem, láttam, hogy mindenki döbbenten bámulja lenyomatomat. Biztatóan mellé álltam és megköszörültem a torkom, hátha észbe kapnak, de Carly rögtön hátrálni kezdett mellőlem. Nagy meglepettségemre, éppen Leah volt az, aki elé állt és normális hangon bemutatkozott, majd kezet nyújtott neki.

Carly elfogatta a felajánlott kezet, majd szépen sorban bemutatkozott mindenkinek. Ezután elveszett az itt tartózkodó nők gyűrűjében. Így is folyamatosan őt figyeltem, aztán, mikor a kicsik megunták a bújócskát húgocskám lihegve oda rohant és megkérdezte, mikor kapja meg a tortát.

Carly, ennek hallatán nagyon csúnyán nézett rám, majd odajött hozzám és szúrós szemmel kérdezte, miért nem szóltam neki arról, hogy a testvérem szülinapjára jöttünk.

- Ha tudom, hoztam volna neki valami kézzel készített ajándékot. Igaz, hogy béna vagyok, de a szándék a lényeg - morgolódott, miközben visszasétált a hölgykoszorúhoz. Hirtelen csapódott ki az ajtó és Seth jött be rajta nem mással, mint Mollyval. Annyira tudtam, hogy valahogy meghívatja magát. Tény, hogy némelyik család jóban van a szüleivel, de ettől még nem kéne folyton rajtunk lógnia.

- Kincsen, mivel mindenki megérkezett eljött az idő, hogy behozzuk a tortát és megkapd az ajándékaidat - mondta édesapám. Én azt a feladatot kaptam, hogy mikor mindez elhangzik, lekapcsoljam a villanyt. Természetesen a sötétben Molly volt szíves hozzám simulni, amit én undorral fogadtam.

Felpillantottam Carlyra, láttam rajta, hogy nem tetszik neki Molly nyomulása. - Á, végre valami, amivel talán féltékennyé tudom tenni. Ha egy pillantással ölni lehetne, valószínűleg Molly már nem élne. Mindenki felköszöntötte Keemayát, majd az ajándék osztás következett. Mióta megérkeztünk nagyjából két óra telhetett el, a gyerekek fele már kidőlt, ezért őket felvitték az emeletre aludni.

Elkezdtem flörtölni Mollyval és próbáltam mindig úgy állni, vagy éppen akkor hozzáérni, mikor Carly figyel minket. A legmerészebb húzásom az volt, mikor olyan közel hajoltam Mollyhoz, hogy majdnem megcsókoltam. Egy hangos csörömpölésre lettem figyelmes, majd megláttam Carly kezében a törött pohár darabjait.

/Carly szemszöge/:

- Jézusom, nem vágtad el a kezedet? - vizsgálta meg azonnal kezemet a - ha jól emlékszem - Kim nevű lány.

- Nem, minden rendben, ha nem nagy gond, én most kimennék levegőzni. Sajnálom a poharat - téptem fel az ajtót kifelé menet, annyira dühös voltam magamra és Jacobra is, amiért így kihozott a sodromból. - Miért kellett azzal a kis cafkával, így viselkednie? - Dőltem neki, Jake autójának.

Soha életemben nem voltam még ennyire mérges. Ajtó csukódást hallottam, ezért felnéztem. Ahol nem állt mást, mint a már emlegetett szamár. Nem érdekelt, mit akar, csak hogy hazavigyen és egy kis nyugalmam legyen.

- Vigyél haza, vagyis a motelbe - ültem be hátra, mert addig sem voltam a közelében.

Jacob szó nélkül beült a kormány mögé, és már indultunk is. Miközben elhagytuk La Push-t, a visszapillantó tükörből éreztem Jake figyelő tekintetét, de próbáltam nem foglalkozni vele. Egyszer csak az autó lehúzódott, majd Jacob kiszállt és hátra ült hozzám.

Egy ideig nem csináltam semmit, majd valamilyen oknál fogva felegyenesedtem és lekevertem egy hatalmas pofont neki, amit ő szótlanul tűrt, mint aki tudja rosszat csinált, de nem érdekelt, mert nagyon jól esett. Késztetést éreztem még egyre, ezért meglendítettem a kezem, aztán meglepődtem, mert ez az ütés már nem ért célt. Lendület közben Jacob megragadta csuklómat, majd ugyanígy tett a másikkal is. Erejét kihasználva maga alá gyűrt, így a szoknyám is automatikusan feljebb csúszott. Próbáltam ellökni vagy legalább kikászálódni alóla, de esélyem sem volt a hatalmas férfi testtel szemben. Könnyen azt tehetett volna velem, amit csak akar, de a szemeibe nézve láttam, hogy soha nem tudna bántani.

Mérges voltam rá, s mégis annyira vágytam csókjaira. Engedett a csuklószorításon, majd előrehajolt és megcsókolt. Először óvatos táncba kezdett a nyelvünk, majd pár perc után egyre vadabbul ízleltük egymást, míg végül Jake elengedte mindkét kezem, hogy lábaimat csípőjére kulcsolhassa. Tisztán éreztük egymást, ennél tisztábban már nem is lehetett volna és ezt csak fokozta, mikor beférkőzött a szoknyám szegélye alá és erőteljesen megmarkolta bal kezével combom felső részét, közben jobb kezével felsőtestem minden négyzetcentiméterét fedezte fel a ruhán keresztül. Ám én sem tétlenkedtem, egyik kezemmel az ingjétől próbáltam megszabadítani a másikkal hajába túrtam. Nehezen ugyan, de csak lekerült Jacobról az a fránya ing.

Éreztem duzzadó férfiasságát, amitől az én legintimebb részem csak még jobban sajgott, a kielégületlenségtől. Jacob megszakítva csókunkat egyre lejjebb kalandozott, először a nyakamat vette csóktűz alá, aztán következett a kulcscsontom és végül megtalálta testem második legérzékenyebb pontját. Amint az első nedves csíkot hagyta maga után, kéjesen felnyögtem, majd hirtelen elsötétült a világ.

2.fejezet: Ismeretlen! Ismerős?

/Billy szemszöge/:

- Ez...ez egyszerűen nem lehet! - Mikor kigurultam és megláttam azt a lányt, akiről az egyetlen fiam tegnap este annyit mesélt, arra gondoltam csak viccel. De itt áll előttem és már nem kislány. Egy gyönyörű szép felnőtt nővé érett, aki nagyon hasonlít külsőre az édesanyjára.

A bőre fehér, nem annyira, mint neki, de fehér. A szemei olyanok, mint mikor kicsi volt, mogyoróbarnák. Testalkata vékony, ebben is az anyjára ütött. Az öltözködése nem olyan, mint a mai lányoknak, sokkal inkább visszafogott.


- Örülök, hogy megismerhetem, Mr. Black. A nevem Carly Smith - kezet nyújtottam neki, ő szívélyesen el is fogadta egy mosoly kíséretében, amit azonnal viszonoztam.

- Meghívtuk szegény kislányt, de annyi sincs bennünk, hogy hellyel kínáljuk? - kérdezte drága nejem. Míg a többiek átsétáltak a nappaliban lévő kanapéhoz, addigra én is átgurultam. Jó pár éve történt a balesetem, de azóta már sikerült beletörődnöm abba, hogy deréktől lefelé lebénultam.


- Hozhatok valami innivalót? - pattant fel feleségem a fotelből. - Mit adhatok? Ásványvizet, limonádét vagy valami szénsavas üdítőt?

- Oh, igen köszönöm szépen. Egy pohár limonádét elfogadnék, Mrs. Black - Illemtudó. Ebben is hasonlít a szüleire.

- Kérlek, hívj nyugodtan Sarah-nak - legyintett nejem. Ő soha nem foglalkozott a korával. Mindig mindenkitől azt kérte, tegezze.

Olyan jó látni a fiam, mióta tegnap este hazajött, teljesen más. Sokkal boldogabb, de nem volt ez mindig így. Pár éve szerelmes volt egy lányba. De a lány mást választott, amit csak nagy nehezen tudott kiheverni. Aztán pár hónap múlva újra megtalálta a szerelem, viszont akkor már az igazi és visszavonhatatlan. Ezután egy évig szinte alig láttuk, mert minden percét szerelmével töltötte. Akkor azt hittem, ennél boldogabb már nem lehet. Majd egy nap, mikor végre hazatalált egy lelkileg összetört ember állt előttem.

Arra is nehezen vettük rá hetekig, hogy egyáltalán egyen valamit. Arról nem is beszélve, hogy mindent félredobva hónapokig a szobájából és a házból sem lépett ki. A házban a leghosszabb út, amit hajlandó volt megtenni a fürdőszobájáig vezetett, bár azt is csak pár naponta. Egy nap a falkavezér, Sam látogatást tett nálunk és leült beszélni Jake-kel. Illetve ordibálni, ami először nem hatott semmit, de egy kis idő múlva fiam is belátta, hogy ez így nem mehet tovább. Valamit tennie kellett, hogy megtalálja élete szerelmét. Így segített a lány szüleinek a keresésben, amiben sajnos soha nem jártak sikerrel. Szülei egy idő után, miután már semmi esélyét nem látták annak, hogy gyermekük előkerüljön, elköltöztek. Ettől függetlenül hetente egyszer mindig beszélnek Jake-kel telefonon. Évekig nem láttam Jacob szemében mást csak az ürességet. De mikor tegnap este hazajött és a szemébe néztem, láttam mennyire izgatott, hogy újra ég benne a régi tűz.

- Anya, anya, mikor vihetem fel Carlyt a szobámba, hogy megmutassam neki a babáimat? - szakított ki gondolataimból Keemaya hangja. Ő egy angyal. Soha nem gondoltuk volna, hogy Jake mellett lesz egy kislányunk is. Nem vagyunk fiatalok, de ez nem gátolt meg minket abban, hogy még egy gyermeket bevállaljunk. Az orvos folyton arról beszélt, hogy szerinte nem lenne jó ötlet a mi korunkban még egy gyermeket vállalni, de mi indiánok vagyunk, ezért bármi csoda adódik az életünkben, azt örömmel fogadjuk.

- Kincsem, előbb megvacsorázunk, utána, ha Carly úgy dönt, megnézi a babáidat, nyugodtan felmehet. Rendben? - mosolygott Sarah kislányunkra, aki mint mindig, ma is nagyon izgága volt.

- Anya, anya, és az, mikor lesz? - kérdezte csillogó szemekkel újra kislányom, amit én csak megmosolyogtam.

- Öt perc és mehetünk vacsorázni - jelentette ki kedvesem, miután megnézte, hogy áll az étel.

Mindannyian átmentünk az ebédlőbe, elfoglalva jól megszokott helyünket. Egyedül Carly lógott ki a sorból. De Jake gyorsan megtalálta a lány helyét, maga mellett. Sarah kihozta az előételt, ami egy isteni leves volt. Még az elején eldöntöttem, mikor megláttam Carlyt, hogy a vacsora alatt fogom kifaggatni az életéről.

- Carly, megkérdezhetem honnan jöttél és miért pont La Push-t szemelted ki úti célul? - kezdtem el kérdezősködni. De azt láttam rajta, nem zavarja a kérdés.

- Európából jöttem. Egyszer, valamelyik órán Washingtonról tanultunk és akkor fedeztem fel La Push-t. A képeket látva, nagyon ismerős volt. Úgy éreztem, mintha jártam volna már itt. Ekkor döntöttem el, hogy ha törik, ha szakad, de el kell jönnöm ide. - Rendben, szóval makacsságra olyan, mint az apja, ezt jó tudni.

- És a szüleid, mit szóltak a dologhoz? Vannak testvéreid? - folytattam tovább a kérdezést, miközben Sarah kihozta a főételt.

- Igen, vannak testvéreim, egy bátyám és egy húgom. A szüleimet, pedig nem igazán izgatta a dolog, illetve inkább csak anyámat nem. - Lett feszült a hangulat, majd Carlyra pillantottam, aki lehajtott fejjel nézte az abroszt.

/Carly szemszöge/:

A családomról nem szerettem beszélni, mert édesanyám alkoholista volt és egyfolytában rajtam csattant, ha veszekedett apámmal. Folyton azt mondogatta, ha előröl kezdhetné, biztos nem hozna a világra. Sokszor gondolkoztam azon, miért nem szeret sőt, meg is kérdeztem tőle, de a választ soha nem kaptam meg. A testvéreimmel sem volt felhőtlen a kapcsolatom, mert a kivételezés nálunk nem az én javamra történt. Egyedül édesapámmal volt jó a kapcsolatom, de anyám alkoholizmusa őt is tönkretette.

Végeztünk a vacsorával, majd Sarah főzött egy finom, citromos teát.

- Anya, anya megvacsoráztunk, most már felvihetem Carlyt a szobámba? - fordult édesanyjához Keemaya. Annyira irigyeltem őt amiatt, hogy a szülei így imádják és a nagydarab testvére is mennyire szereti.

Sarah rám nézett és a szemeivel kérdezte meg, hogy akarom vagy sem. Természetesen akartam, hiszem már most megszerettem Keemayát, válaszul ezért nem tettem mást, csak bólintottam. Keemaya karon ragadott és már mentünk is a szobája felé. Gyönyörű szép babarózsaszín kis kuckója volt. Középen egy baldachinos ágy helyezkedett el, a polcokon pedig valószínűleg, ezernél is több játék sorakozott egymás után. Egy külön sarokban ültek a babái, amiknek, mint megtudtam, külön nevük van. Azt is megmutatta, miket szokott a suli mellett csinálni. Kiderült, hogy az íróasztalán már kész vagy éppen készülő karkötők voltak és mindet egytől-egyig ez a pici lány csinálta. Megígértem neki, valamelyik nap lemegyünk a partra, csak mi ketten. Édes volt, ahogy felcsillantak szemei erre az ötletre és rögtön szaladt elmesélni a szüleinek. Mikor kifelé tartottam Keemaya szobájából az ajtóban szembe találkoztam Jake-kel, így együtt mentünk tovább a földszintre.

- Az ott, pedig az én szobám - mutatott egy ajtóra, ami mellett készültünk elhaladni. -, ha esetleg szeretnéd megnézni – mondta ezt egy olyan huncut mosoly kíséretében, amitől rögtön elvörösödtem.

- Hát, ha anyukád megengedi, akkor majd egyszer talán oda is bekukkantok – mondtam csipkelődve, majd elindultam le a nappali felé.

Mikor leértem a földszintre a Black család nagy része már a kanapán ült, vagyis Billy a tolószékében. Szörnyű volt így látni egy ilyen nagy és robusztus embert. Viszont a jó hír, ennek ellenére nem láttam jelét annak, hogy úgy fogná fel, mintha ez egy rossz dolog lenne. Inkább elfogadta, hogy így is lehet élni.

Mindenkitől elköszöntem, de megígértették velem, máskor is eljövök, ami csak természetes. Jake volt olyan rendes, és felajánlotta elvisz a motelbe, amit én nagyon szívesen elfogadtam.
Én majd' megfagytam, de Jake-en úgy látszott, nem fázik. Most is, mint mindig mikor láttam, csak egy szál póló volt rajta. Beültünk a terepjárójába és a motelig meg sem álltunk. Mikor megérkeztünk, kiszálltunk az autóból. Jake rendkívül figyelmesen felkísért a szobámig.

- Még egyszer köszönöm a finom vacs... - nem tudtam befejezni a mondatot, mert ahogy megfordultam, Jake megcsókolt. Olyan meleg és puha volt az ajka. Soha, senki nem csókolt meg még ilyen gyengéden, bár ami azt illeti, hódolóból sem akadt sok egész eddigi életemben.

Hirtelen szakítottam meg csókunkat, mert már nem bírtam levegő nélkül. Először folytatni akartam, de eszembe jutott, már nem sokáig leszek La Push-ban, és nem szeretném összetörni egy ilyen édes srác szívét. Furcsán nézett rám Jake, mikor megpróbált közeledni egy újabb csókért, és én eltoltam magamtól.

- Sajnálom, ezt nem szabad. Nagyon jó volt, meg minden, de nem akarok szorosabb kapcsolatot kialakítani veled. Nem sokára elmegyek és csak fájdalmat okoznék. Kérlek, engedj el! - Próbáltam szabadulni karjaitól a derekamon, mert éreztem, ennek így nem lesz jó vége.

Jake szorosan magához ölelt, majd úgy súgta a fülembe.

- Maradj velem! - Ezután belecsókolt a nyakamba, amitől egyből olvadozni kezdtem. - Holnap reggel érted jövök, átnézünk Port Angelesbe, mert van ott egy kis dolgom és utána együtt ebédelünk - engedett el. Először azt hittem, összecsuklik a lábam, de végül, valahogy sikerült megtalálnom az egyensúlyom és csak annyit sikerült kinyögnöm teljesen kábultan, „Rendben”.

Hallottam, ahogy Jake beindítja az autót és elhajt. Én még mindig ott álltam és csak nagy nehezen jutottam be a kis lakomba. Az ajtónak dőltem, úgy próbáltam levegőhöz jutni, mert hirtelen minden elhomályosult. - Miért van rám, ilyen hatással ez a srác? - Alig ismerem, mégis olyan, mintha már évek óta a szívemben élne, és holnap ismét találkozunk. - Felelőtlen vagyok, nagyon nem jó, amit most teszek. Ezt holnap mindenképpen meg kell vele beszélnem, tisztáznunk kell a dolgokat. - Sétáltam be a fürdőbe, hogy egy jó meleg fürdőt vegyek. Miután kiáztattam minden porcikámat, felvettem a pizsamámat és aludni mentem. De ezen az éjjelen sem jött álom a szememre.

1.fejezet: Visszatérés egy ismerős helyre

Sziasztok!

Íme a történet első fejezetet, remélem elnyeri majd a tetszéseteket:)
Szeretnék kérni tőletek visszajelzést, hogy tudjam jó, amit csinálok vagy sem.
A chat-et később teszem fel, addig is a feji végére jelezzétek, ha szeretnétek valamit.
Jó olvasást!!!!

Puszi:)
Carly



Mikor kicsi voltam, álmomban folyton egy gyönyörű tengerparton sétáltam. Velem volt egy magas rézbőrű fiú is. Emlékszem, álmomban fekete vállig érő haja volt, de az arcát sajnos elfelejtettem, pedig nem egyszer álmodtam erről a helyről. De nemsokára ezek a gyönyörű álmok elmúltak. Aztán, mikor kilencedikes voltam Amerikáról tanultunk, azon belül is Washington államról. A térképet nézegetve megakadt a szemem egy La Push nevű indián rezervátumon, ami ismerős volt. Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy amint letettem az érettségit, elutazom oda. Így ez lett a nagy álmom. Ez négy évvel ezelőtt történt. Az érettségim megvan, ajándékként mindenkitől hozzájárulást kértem annak érdekében, hogy eljussak az álmaimban látott csodálatos helyre.

Most itt vagyok, ülök La Push gyönyörű tengerpartján, és a naplementét nézem. A tájban gyönyörködtem, és a gondolataimmal voltam elfoglalva. Miközben zenét hallgattam, megláttam a parton néhány fiút és lányt. Jól szórakoztak, nevetgéltek. A vízbe ugráltak és ugratták egymást, mint a gyerekek, bár az is igaz, hogy a legidősebb sem lehetett több huszonötnél. Már éppen összeszedtem a cuccaimat, mikor valaki mellém telepedett a fatörzsre, amin ültem. Én hosszú ujjú pólót viseltem, de rajta nem volt más, csak póló, nadrág és ráadásul mezitláb volt. Vállig érő, fekete haja volt, mint álmomban a fiúnak, akivel sétáltam és rettentően izmos felsőteste, ami már magában is igen látvány hívogató volt. De a legszebb nem más volt rajta, mint a gyönyörű barna szemei, majdnem el is vesztem bennük, mikor megszólalt.

- Szia! Még nem láttalak erre, először vagy itt? Talán Forksban élsz? Egyébként Jake-nek hívnak - nyújtotta oda a kezét, amit én egy mosoly kíséretében készségesen elfogadtam.

- Szia! Az én nevem – itt elgondolkodtam, hogy az igazi nevem mondjam meg vagy inkább azt, ahogy mindenki hív, de a végén az utóbbi mellett döntöttem – Carly és igen most vagyok először Forksban és La Push-ban is. Gyönyörű ez a hely, de nem élek Forksban csak látogatóba jöttem. Ha jól sejtem, te itt élsz, ugye? - egy szikrázó mosolyt és egy bólintást kaptam válaszként. - Viszont, ha nem haragszol most már indulnom kellene, mert gyalog még elég sok idő, hogy visszaérjek Forksba.

- Te gyalog jöttél Forksból, egészen idáig? - lepődött meg az indián fiú.

- Persze. Autóm nincsen, a buszt pedig nem volt kedvem megnézni hogy jár, így maradt a gyaloglás. Most már tényleg mennem kéne, mert kezd sötétedni. Nem félek a sötétben, de ismeretlen helyen nem szeretek egyedül mászkálni, főleg az út mellett nem.

- Ha nem vagyok vele nagyon tolakodó, akkor szívesen elvinnélek Forksba. Nyugi nem vagyok szatír meg semmi ilyesmi - tartotta fel a kezeit. Egy kicsit elgondolkodtam az ajánlaton, majd beleegyeztem. Nagy bajom nem lehet abból, ha elvisz a motelbe, ahol jelenleg lakom, így bólintottam, hogy benne vagyok.

Odasétáltunk az autójához, amin meglepődtem, mert egy újabb típusú terepjáró volt, amit ki sem néztem volna ebből a fiatal srácból. Bár nekem mindig azt tanították ne a külsejükről ítéljem meg az embereket. Nagyon kedvesen kinyitotta nekem az ajtót és besegített az anyósülésre, aztán ő is beült a volán mögé, majd elindultunk Forks felé.

Útközben beszélgettünk a családjainkról, mint megtudtam egy helyes kis házban élnek a parthoz közel az édesapjával, édesanyjával és a kishúgával, Keemayával. Magamról pedig elmondtam, hogy Európa egyik kis országából jövök, van egy bátyám és egy húgom. Aztán arról is szó esett, hogy még anno, kiskoromban álmaimban láttam egy ehhez hasonló helyet, ami ugyanilyen gyönyörű volt.

Nem kellett sok idő, hogy odaérjünk a motelhez. Jake nagyon udvariasan kinyitotta nekem az ajtót és kisegített az autóból. Ez a fajta udvariasság elég szokatlan volt számomra, mert ahonnan én jövök ez nem divat. Nagyon szépen megköszöntem a segítséget, majd elbúcsúztam, de mielőtt bementem volna Jake megállított.

- Ha van hozzá kedved, holnap szívesen körbevezetlek Forksban és La Push-ban is. Igaz, hogy nem nagy az egész, de sok látnivaló van mindkét helyen – mondta félve, de mégis olyan aranyos volt, ahogy elvörösödött. A szám szélébe harapva nem volt más választásom, mint beleegyezni.

- Rendben, akkor találkozunk holnap – néztem rá érdeklődve – Legyen mondjuk délelőtt tíz, ha neked is jó - Kaptam egy bólintást, a mai nap folyamán már másodszorra ettől a rendkívül udvarias és aranyos fiútól. Elköszöntünk egymástól, ő elhajtott a terepjárójával én pedig felmentem a szobába, amit kivettem magamnak pár hétre.

Lezuhanyoztam, bekrémeztem magam, mert eléggé fehér bőrű vagyok, megfésültem barnásvörös hajam, majd megmostam a fogam. Befeküdtem az ideiglenes ágyamba és lekapcsoltam a villanyt. Sokáig nem tudtam elaludni, mert folyton Jake gyönyörű barna szemeit láttam magam előtt és édes mosolyát. De volt valami, ami nem hagyott nyugodni. Tudtam, hogy valahonnan ismerem, soha nem találkoztam még vele, de akkor is tudtam a szívem mélyén, hogy ismerem. Mintha vonzott volna magához.
Mivel csak sokára tudtam elaludni, így a reggel sajnos hamarabb eljött, mint gondoltam és nem tett túl jót, mert nem teljesen tisztult ki a fejem ébredés után. Nagy nehezen bevánszorogtam a fürdőszobába, megmostam az arcom, kifésültem az éjszaka összekócolódott tincseimet, megreggeliztem, majd fogat mostam. Még ekkor sem voltam teljesen tiszta agyilag, mert miután felöltöztem, ami nem állt másból mint egy nadrágból, pólóból, pulcsiból és zokniból, majdnem a nyuszis papucsomba mentem le Jake elé, de szerencsére még idejében észbe kaptam, így gyorsan felkaptam a tornacipőmet.

Mire leértem, Jake már ott várt az autóját támasztva és azzal a széles mosollyal az arcán, amivel tegnap este elváltunk egymástól. Ismét besegített az autóba és már kezdtem hozzászokni a dologhoz. Megtudtam, hogy a közelben van az Olympic Nemzeti Park és megígértettem Jake-kel, hogy amíg Forksban tartózkodom, elmegyünk oda is. Ezen kívül van még itt egy-két bányamúzeum, és kirándulni is lehet a Hoh esőerdőben. Még azt is megtudtam, hogy szeretnek az itteniek horgászni és van egy fafeldolgozó is. Miután Forksban mindennel végeztünk átautóztunk La Push-ba. Jake megmutatta nekem a rezervátumban található iskolát és végigautóztunk a parton, majd végigsétáltunk a főúton. Ahogy visszaértünk az autóhoz megkordult a gyomrom, amitől én rák vörös lettem, Jake pedig csak mosolygott egyet.

- Mivel úgyis éhesnek tűnsz, mi lenne ha elmennénk vacsorázni? Arra gondoltam elvinnélek hozzánk és bemutatnálak a szüleimnek - Jake ismét besegített a kocsiba, de a kérdése hallatára nem beültem, hanem inkább be esetem az autóba.

- Öhm... biztos vagy benne? Mármint pont engem akarsz bemutatni a szüleidnek? És nem is vagyok úgy öltözve. Ha tudom, hogy mire készülsz, valami szebbet veszek fel - próbáltam kitalálni valamit, hátha Jake meggondolja magát, de nem úgy nézett ki, mint akit meglehetne győzni róla.

- Nyugi, jó lesz és csodásan nézel ki – mutatott és nézett végig rajtam, amivel csak azt érte el, hogy még jobban zavarba jöttem.

- Legyen, mert ahogy elnézem, meggyőzni úgysem tudlak, hogy halasszuk máskorra - azzal a mai napon megkaptam az ezredik édes mosolyt, így már nem is voltam annyira a dolog ellen.

Bevágódott mellém az autóba, majd elindultunk a házuk felé, amint megláttam meglepődtem mert egy egyszerű kis házikót képzeltem, ezzel szemben egy emeletes házzal találtam szembe magam, amiről látszott, hogy sokat dolgozott vele a gazdája. Remegő lábakkal szálltam ki az autóból, mert fogalmam sem volt mire számíthatok. Az ajtó egyszer csak kinyílt és egy tíz éves forma kislány futott velünk szembe, majd Jake nyakába ugrott. Olyan aranyosak voltak, ahogy a nagy testvér felkapta a kishúgát és csikizi kezdte. Annyira jó volt hallani a tesója hangos kacaját, majd miután letette, a kislány rám nézett és a bátyához fordult.

- Ő ki? - suttogta a fülébe.

- Tudod, ő az a lány, akiről tegnap meséltem neked, Carly.

- Tényleg? - kerekedtek el Keemaya szemei. - Sokkal szebb, mint amilyennek leírtad. Ugye játszhatok, majd vele, meg felvihetem a szobámba megmutatni neki a babáimat? Légyszi, légyszi, légyszi! - Olyan aranyosan kérlelte a bátyát, hogy mosolyognom kellett.

- Ezt nem tőlem kell megkérdezned, hanem tőle – nézett rám mosolyogva Jake. Az indián fiú szikrázó mosolya nélkül is beleegyeztem volna, mert ezt a kislányt nem lehet nem szeretni. Kézen ragadott és a ház felé húzott.

A bejárati ajtó előtt megtorpantam, de Jake rögtön a hátam mögött termett és beterelt a házba. Ahogy megpillantottam az anyukáját, már értettem, kitől örökölte szikrázó mosolyát. Gyönyörű nő barna, derékig érő hajjal, gyönyörű bronz barna bőrrel. Keemaya pont, ilyen volt csak kicsiben. Két puszival üdvözölt, amin megint csak meglepődtem. Az én családomban a puszik nem megszokott dolgok voltak, így soha nem is kaptam belőle túl sokat. A következő pillanatban nagyon meglepődtem, mert a konyhából egy kerekes székes férfi gurult ki, akiben Jake apukáját sejtettem. Azonnal kezet nyújtottam neki, amit ő szívélyesen elfogadott, de úgy nézett rám mint, aki szellemet lát.